William Penn Life, 2001 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
Bethlen Gábor Erdély Fejedelem tanulóifjaknak kegyelmes patrónusa Kerékgyártó Barbara A Keleti Kárpátok erdöfedte sziklabércei között szinte egymást érik a források, a kristálytiszta vizű hegyi patakok. Itt van az egész Erdeélyt átszelő Maros forrasvideke is, innen indulva előbb deli, majd nyugati irányban haladva sietnek hagjai, hogy végül Szeged mellett a Tiszába ömöljenek. A Folyó partján terül el az ősi kereskedelmi gócpont: Marosvásárhély, a fejedelmi székváros: Gyulafehérvár, lejjebb haladva ott emeldedik "magos Déva vára", távolabb Arad, majd Makó. Déva Közelében - alig húsz kiométerre tőle, - a folyó északi parthán találjuk Marosillyét: itt született Bethlen Gábor 1580-ban. A szülök, Bethlen Farkas és Lázár Druzsina éppen nem tartoztak a legszegenyebb nemesek köze, egy var es neg} en jobbagyporta felett rendelke' cek. Az egykori feljegyzések szerint lengyel királlyá választott Bathori I; /an mellett az apa "az udvari kato lasag kapitányságát, a legteljesebb dicsőséggel töltötte be:, s ezert ot "István király varral es nagyszerű javakkal ajándékozta meg.: így fiai mar meglehetősen jo körülmények kozott tölthettek gyermekeveiket az illyei udvarház gótikus diszitesu, jól megerősített falai kozott. Gabor es négy evvel fiatalabb öccse, István, a Maros menti kúriában isn ;edett meg a korabelli műveltség alapelemeivel, a szamok világával, a bibliai történetekkel, itt tanultak meg a betűvetést is. E zavartalan gyermekeveknek es a szellemi gyarapodás idejenek azonban nagyon hamar vege szakadt. Gabor alig múlt tiz eves, amikor egy nap gyaszbaborult az illyei kastély, meghalt a ház ura, Bethlen Farkas. Az ünnepélyes temetesi szertartások lezajlása után az özvegyen maradt Lazar Druzsina két kiskorú gyermekevei elhagyta az elárvult Hlyet. A fiuk anyai nagybátyja, Lazar András ekkor fontos tisztségét toltott be Erdélyben, o állt a keleti határvidék kozigazgatasanak elen, vagy ahogyan akkor mondtak, o volt a székely fokiralybiro; o volt az adott terület legrangosabb embere. Lazar András a gyergyoi havasok kozott, szarhegyi kastélyában fogadta hugat es a két kisfiút. Ez az erdő övezte kastély biztonsagot adott a falai köze huzodoknak, de egyúttal el is zarta okét a világtól, szellemi táplálékot keveset igert. Hamarosan Lazar Druzsina is meghalt, s az immár teljesen árván maradt testverek egyre kevesbe ereztek jól magukat katonás nagybátyjuk gyámkodása alatt. Gabor, az idősebbik leven, tizenhárom evesen, távoli rokonának Bocskai István kérelmező levelére, került be az u dvar apródjai közé. Egyszerre csöppent igy a közélet forgatagába, s a továbbiakban is ez lett az ö "tanuló oskolája"; az itt szerzett tapasztalatok nevelték politikussá, államférfivá. Nagynevű rokona Bocskai István fejedelmi tanácsúr, minden bizonnyal jóakarattal egyengette az ifjút fejedelmi udvarban töltött évei alatt, melyről Gábor későbbi visszaemlékezéseiben is ily képpen emlékezik meg: "Nekünk atyánkfia volt, s minket Ö nevelt és igen hitt nekünk." Egyes források szerint, 15- 16 éves korában, már részt vett néhány török elleni csatában, más feljegyzések szerint pedig Prágába is eljútott a Bocskai vezette erdélyi küldöttség tagjaként. Egy bizonyos, az udvari szolgálatban forgolódván, az erdélyi nemesifjú sokat látott, hallott és tanult ekkoriban, éles megfigyelőképessége révén mélyen belepillanthatott az udvari paraktikák világába. Már ekkor beleivódhatott az a tapasztalat, hogy a belső hatalmi viszályok aláássák az ország erejét, s ezzel elveszik megmaradásának lehetőségét. Azt is megtanulhatta, hogy az Erdélyt fenyegető nagyhatalmak közül valamelyikkel mindenképpen ki kell egyezni, még megalkuvások árán is. Kijárva az udvari élet iskoláját, családi birtok ügyeiket is rendezve, a húszéves ifjú immár nyíltan a politikai élet küzdőterére léphetett, hogy elképzeléseit, terveit valóra váltsa. Székely Mózes, Báthori Zsigmond fejedelem régi, kipróbált hadvezére mellett szállt szembe, mint Székely alvezére, a tövisi csatában a kegyetlenségéről hírhedt Basta vezette had ellen, akit a bécsi udvar küldött Erdély elfoglalására. Közel háromszor annyian lehettek s bármily vitézül küzdött Székely Mózes és mellette fiatal alvezére, a túlerő végülis győzedelmeskedett. Bethlen a Maros parti füzesek felé vette útját, s a folyón átúszva menekült vert csapatának néhány tagjával, Székely Mózes nyomában, Temesvár irányában haladva, mert számukra már nem volt tanácsos az országban maradni. Mindenütt Basta zsoldosai dúltak, fosztogatták a vidéket, az ellenállókra azonnali halál várt, járványok tizedelték a lakosságot, igásállat sem volt már, az ekét és kocsit is emberek húztak. Az ilyen fogatot 12 nilliui PfH lift, February 2001
