William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2000-11-01 / 11. szám

I.Rész Kerékgyártó Barbara Már véres homlokkal özönlött vissza A vert magyar a nyugati terekről. A gyermek Vajk kiállt a vert seregből Szeme tüzes könnyekkel volt kisírva. Géza vezér sötéten ült a trónon. Kereszttel állt előtte szláv Adalbert:- Pogány magyarföld, zengő, fiatal kert, Nyílj Jézusnak! - S szólt Géza: majd utódom! A törtfejü vitézek Vajkra néztek. Kis tömzsi gyermek. Alig több, tízéves! Ki várhat tőle itt majd szebb világot? Vajk nézte, nézte Adalbert keresztjét. Szemei anyja kék szemét keresték.- Jézus! - kiáltott, s a szent vízbe szállott. (Harsányi Lajos: "SzentIstván") "Abban az időben volt egy bizonyos Géza nevű fejedelem, a negyedik attól számítva, ki a magyaroknak Pannó­niába jövetele idején első vezérük volt. Eljött az égen rendelt idő, háza népé­vel hitt és megkeresztelkedett, megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alávalóját a keresztény hit szolgálatába állítja. "Közben megszületett a fejedelem fia, akinek a pogány Vajk helyett, az első vértanú nevét adta. Ezt Isten kedveltje, Adalbert püspök, hite őszinteségéért a keresztség fehér ruhájába öltöztette, és ö lett lelki gyá­­mola. Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami 'István' a görög nyelv­ben, 'koroná­zott7 a latin beszédben." - így szól St. István István legendája Hartvik püspöktől, aki Könyves Kálmán megbízásából a 12.­­ik század elején olyan legendát igye­kezett összeállítani, amely alkalmas pápai zsinaton való felolvasásra, ez volt ugyanis a szentté avatás egyete­mes elismertetésének formai előfelté­tele. Hartvik céljának megfelelően csodás eseményekkel bővítette az általa ismert anyagot, ami arra elegen­dő volt, hogy Hartvik müvét Róma mint hivatalos életrajzot elfogadjon. István nem szüleire, Gézára és Saroltra ütött, - aki, 969-ben szülte meg fiát Esztergomban, - akikből hiányzott a természettől való adottság a hivő lelkiállapotra. Istvánban anyja nagybátyjának az a vonása újult meg, amit igy jellemeztek: "igaz, keresztény hittel telt el", és "sok Istennek tetsző cselekedetet müveit." Ehhez az öröklött adottsághoz járult neveltetése is. Gyermekkori nevelőiről ugyan semmit sem tudunk, de István tanítá­sával biztosan foglalkoztak az udvar mellett működő püspökök és délné­met kíséretük. Kamaszkorában telje­sen hatalmába került Adalbert-nek, ha ez a ráhatás nem is volt tartós. Nagyobb legendájában igy olvasha­tunk ifjúságáról: "Miután a serdülő­kor első lépcsőfokán átlépett (14-15 éves kor) apja összehívta Magyaror­szág föembereit és az utánuk követke­ző rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt, a nép élére állítot­ta, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette." Ismerve Géza és Sarolt önkényu­ralmát, ez alól egy föember, maga Koppány sem térhetett ki. Géza idejé­ben ugyanis a "régi törvény" szerinti utód Koppány lett volna. Géza azon­ban mellőzte öt, bizonyára azzal a megokolással, hogy Koppány erre nem alkalmas. Mivel a keleti és nyugati társadalmak a trón betöltése­kor egyaránt előfeltételként szabták az alkalmatosságot, más szóval a rátermettséget, Géza ennek hangoz­tatásával joggal élhetett, mert nagyon is kérdéses volt, hogy a pogány 14 William Pell Life, November 2000

Next

/
Thumbnails
Contents