William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
agyar szokásokhoz húzó Koppány folytatja-e a pogányság elleni harcot, amit Géza elkezdett és követi-e azt a politikai vonalat, ami adott időszakban Európa barbárabb felén egyedüli út volt az ország megőrzésére. Nem tudjuk, hogy István trónutóddá jelölése melyik évben történt, de valószinü, hogy ezt nem sokkal követte házassága. Géza békepolitikájából következett az a törekvése, hogy Németországgal való kapcsolatait stabilizálja. Amig a császári házzal való viszonyában sikerült a baráti semlegesség állapotát elérnie, addig Civakodó Henrik bajor hercegségével nem tudott tartós békét létrehozni. A bajor-magyar viszony békés alapokon való rendezésére 995-ben nyílt meg a lehetőség, amikor Civakodó Henrik meghalt. Géza, és a helyette mind többet intézkedő Sarolt, ezt az alkalmat ragadta meg; leánykérö követséget menesztett Regensburgba, ahol a hercegi család lelkiatyja és főtanácsadója Szent Wolfgang püspök volt, aki egyúttal a magyarországi latin térítés pionírja is volt. Az ifjú új király, Henrik, akinek apja halálakor is Ottó császár szlávok elleni hadjáratain kellett volna részt vennie, örömmel belement a kelet felé békét biztositó házasságba. Öccse Brúnó, papi pályára lépett, egyik húga apáca lett, és Gizellának, a mennyasszony jelöltnek is mindeddig hasonló szándékai voltak. István herceg, hozzá illően fiatal feleségét Gizellát, valószínűleg nyitrai központjába, a hegytetőn kiépített várba vitte. Ennek emléke lehet, hogy a nyitrai hercegi udvarház mellé épített kápolnát Gizella régensburgi föegyházának patrónusáról, Szent Emmerámnak nevezték el. Géza nem sokkal fiának házassága után (997 őszén) meghalt. Nemcsoda, hogy amint hire ment a rtagyfejedelem halálának, a "régi töfy^fiy" ellenében utóddá jelölt Istvánnak ellenzéke támadt, sőt lázadások robbantak ki. Elsőként az utódlásnál mellőzött Koppány lázadt fel. Mint "jogos utód" nemcsak fejedelmi trónra és István életére tört, hanem Géza özvegyét, Saroltot is követelte magának feleségül. István apja halálakor összehívta föembereit és vitézeit Esztergomba. Koppány támadásának hírét véve pedig mozgósította seregét, és maga is odavonult értesíteni Henrik herceget, új sógorát. Az esztergomi várban Istvánt egyházi szertartás mellett felövezték a megszentelt fejedelmi karddal. Hogy ez a kard azonos-e azzal a faragott csontmarkolatú, egyenes kétélű karddal, amelyet jelenleg, mint Szent István kardját a prágai Szent Vid Székesegyház kincstárában őriznek, nem dönthető el: díszítése szegényesebb, mint a 10.-ik századi hercegi kardok, s ez inkább arra enged következtetni, hogy István király kardjainak egyikéről, de nem a fejedelemavato kardról van szó. Koppány a kalandozó magyarok könnyülovasságához hasonlítható hada felett István "modernebb" hadserege győzött. A véres csatában Koppány is elesett. Testét felnégyelték és négy vár kapujára tűzték ki. A100 évvel későbbi magyar krónikás, aki Istvánt mint győztes, kardforgató királyt mutatja be, következetes felfogásához, amikor igy ir: "Ezt a Koppányi pedig Szent István vágatta négy részre." Ismerve Könyves Kálmán krónikásának, az ösgeszta írójának azon törekvését, hogy "keménykezü" István portrét adjon, kevésbé indokolt a szöveg szó szerint vételével feltenni, hogy az ifjú keresztény fejedelem az anyját ért támadásre szülei félpogány szellemében felelt, avagy arra gondolni, hogy az INTELMEK szerzője megváltozott, amig férfivá serdült, semmint a felnégyelés mögött azt keresni, akinek egyéniségére és felfogására ez annyira ráillik, mint egyező újjlenyomat: az ítélet mögött Sarolt állhat; a személyében is megtámadott bosszút lihegő anya, aki gyermekének, a trónt minden áron biztosítani akarja, aki "pogánysággal vegyült, megfertőzött vallással birt, ami rosszabb még a barbárságnál is." Az nem tagadható, hogy István szabad utat engedett a büntetésnek, s támogatta az intézkedést a vezérek tanacsa is, melynek főbenjáró érdeke volt az uralom folytonosságának biztosítása, de megértették az "intést" azok is, akiknek egykori várkapujára kitűzték a csonkokat. Koppány leverésével István ország-világ előtt Magyarország egyeduralkodójává vált, és elindíthatta több mint négy évtizedes országépitö munkáját. Amit az alkotó férfi korban lévő Istvánról, a kortársak vallomásait elemezve is elmondhatunk, az az, hogy István nem volt örökös imádságba merülő, csodatévö szent, de nem volt kegyetlen és könyörtelen ítélkező sem. Fegyvert fogott, ha ellene támadtak és ha akadályozták a keresztény "monarchia" kiépítésében, viszont ellenségeivel szemben könyörületes maradt. Nem csupán ellene forduló nagybátyjának, Gyulának és fiainak bocsájtott meg, de Gyula külföldi zsoldba szerződése után is kegyet gyakorolt vele. S nem irtotta ki családját más, ellene támadóknak sem, mint cseh kortársai tették. A Kopánnyal szövetséges Vérbulcsutódok is tovább élhettek maradék birtokaikon. István mint államférfi, egy évezredre szólót alkotott, mint hadvezér pedig, minden háborújában győztes maradt. Képessegeit pedig legjobban tetteiből, cselekedeteiből ítélhetjük meg. Évezredünkben külső megjelenését illetően sok művész próbálta a nagy királyt megrajzolni, ezek hü tükrei annak, hogy hogyan élt Szent István alakja a különböző korok müvészegyéniségeinek lelkében, a valódi profilt azonban nem adhatták vissza. Noha testének földi maradványait ereklyetartóban többfelé őrzik, s a z Istvánról visszavert fényrészecskék ma is száguldanak az űrben, ezek kivallatása meghaladja az ember képességeit. Bennünket nem is a külső megjelenés, hanem as a tevékenység érdekel legjobban, amely átformálta a társadalmat, s mely átformálás ránk maradt átformálásokba, intelmekbe és törvényekbe kívánunk betekintést nyújtani olvasóinknak, megelőzve ezt előbb István királlyá választásának, megkoronázásának szépséges krónikájával, majd államszervezési tevékenységének rövidre szabott leirásávalval hozzuk öt, a nagy Államalapító Szent Királyt közelebb hozzánk, a 20.-illetve 21 .-ik század embereihez. HD William Penn lift, November 2000 15
