William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2000-09-01 / 9. szám

ha bátor (tehát nem menekül!), a világ sorsát pedig közvetlenül nem befolyásolhatja? -: "írok, - mondja, - s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él, tudja kivágjak, s rajta fehérük bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó. Várja. De addig is új leveleket hajt."

így válik a költő cselekvésének eszközévé a mü, az alkotás - az általa rajongva szeretett Arany János versének dmével és eszméjével élve: Mindvégig. Ez önmagában is hősiesség. Ám Radnóti tudta, hisz ö irja majd le Mint észrevétlenül cimü versében, "hogy fegyver, s szerszám a toll."

És eszerint cselekedett. A Himnusz a békéről nagy vallomásában a "futó reménység", a "századoknak ritka éke", a béke megvalósulását hirdeti majdani nyarak káprázatos leírású képeiben.

De a jövő idilljének ellenpontja, a vers "háborúk perzselte tele" igazából a jelen valósága.

Már esztendeje, hogy Párizsban jártakor megírta és új, ám életében meg nem jelenhetett kötete a Tajtékos ég nyitóversének tette meg a Hispánia, Hispánia cimü, a spanyol polgárháború véres vízióban megjelenítő nagy költeményt, és irta ezt oly hittel, amilyennel csak az ügy igazát mélyen átélő költő hihet.

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

akár a vad forgószelek sebzett földekről; és a bányák mélyéről induló sereg s népek kiáltják sorsodat, Szabadság!

De 1941-töl irt legnagyobb verseinek olvasóközönségét nem saját korában kereste, mert müveinek ezzel a részével a háborús cenzúra miatt elő sem állhatott, hanem, mint 1944-es, Sem emlék, sem varázslat cimü remekében olvassuk: "egy messzefénylö, szabad jövő felé" mutatva remélte szavainak majdani felhangzását. A jelen embere azonban mindinkább magára marad. Körötte elhaló, eltűnő pályatársak,

neki magának munkaszolgálatra szóló behívók - és közben az alkotás.... A költöaz ez években írott müveinek legjelemzöbb vonása a szabadságvágy. Ezt látjuk legmegrenditöbben halhatatlan szépségű Negyedik eclogájában. A vers, elkészültének dátuma 1943. március 15 - Szabadságunk ünnepe. A mü párbeszéde a költő és a hang - mintegy az itélö sors között, - a költő önmaga létezésének értelmét megkérdőjelező szavakkal kezdődik;

Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok;

S kérdezed, miért? - Hát nem tudom. Szabad szerettem volna lenni mindég, S örök kisérnek végig az úton....

A "hang" a költőt a lélek szabadságának tájaira emlékezteti:

Jártál szellőktől fényes csúcsokon, s láttál, ha este jött a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor öz-sutát, láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,

S mezitlen ifjú asszonyt folyóból partra lépni...

... bár rabságból már ezt sem látni.... És érzi és tudja, hogy neki is újra

kellene születni, egy új világra, mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. így azonban ott marad a jövő e ragyogó idilljét lebontó jelenben, halálraszántan, kiszolgáltatottan; s közeledik 1944 - a tiltakozik - az ömagyarságának kérdését más, idegen! - nem döntheti el. És ir:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, -Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország;

messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mintfatörzsböl gyönge ága,

S remélem testem is majd e földbe süpped el.

De az ember tragédiája, s a költő megannyi megaláztatása nem áll meg, folytatódik. És folytatódnak tovább a költő tollából kikerülő mondatok:

Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, az

áruló, a rabló volt a hős...

Hatodik eclogája lehetett; de a költő ezt már nem fejezhette be; müve Töredék dmet visel; a költőt és társait pedig elindították Bor-ba a Lager Heidenau-ba. És itt kezdte a költő kis noteszébe feljegyezni utolsó verseit. Hősiessége itt sem változott "csupán az éetforma." Mint egy írott versének cime is utal rá föld alatt munkáló gyökér lett belőle.

Ezek az alkotások is a hűség versei. Hűség a hazához, és mindenkihez, ami a hazát jelenti. így értjük meg annak a költőnek, aki tétova ódájával már otthon eljútott a világirodalom szellemi költészetének a csúcsaira, szerelmi líráját. Mindenekelőtt a Hetedik eclogáját, amelyben a szeretett asszonyt szólongatja ugyan, de a hozzá irt szavakból a haza és az anyanyelven iró költőt megértő nép iránti féltő szeretet sugárzik együtt a szerelem melegével.

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,

Szerbia vak tetejéről búvá otthoni tájra.

I

llilliam fenő Lifr, September 2000

15

I