William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
Kerékgyártó Barbara Radnóti Miklós Költészete RADNÓTI MIKLÓS HELYÉT, IMMÁR közel hat évtizeddel halála után, kétségtelenül költői nagysága, mély magyarsága, a nemzeti előrehaladás legnemesebb hagyományaiban és jelenében egyaránt szolgáló művészi-emberi magatartása jelöli ki a magyar költészet panteonjában. Budapesten született, és édesapjával együtt a Lipótvárosban lakott. Születésével ikertestvérével együtt édesanyját is elveszítette, s ez az "anya és testvérgyilkosság", amint ezt ö nevezte, Ikrek hava cimü lírai naplója és számos verse is tanúsítja, a meglett férfiban, az érett költőben sohasem hegedő, mély sebét ütött. Mindez érlelhette lelkében azt a melankóliát, amely gyermekkori ismerősei körében öt a "szomorú tekintetű Miki"- vé tette. A Szegedi Egyetem magyar-francia szakára iratkozik, de ide már magával hozza első verseskötetét, a Pogány köszöntőt. A kötet, túl a pogányság erkölcsi és formai lázadásán kívül, jelzi Radnóti vonzalmát az antik költészet idillikus életöröméhez, természetnek és az ott munkálló, pihenő szerelemben, örömben feloldódó embernek az együttesét, a régi Róma pásztorkölteményeinek idilli világát. Radnótiban azonban ez az oly egészséges életöröm nem hatalmasodhatott el. Tűi súlyos volt az örökség. Árvaság, számára nem vallási közösség, hanem csak a hátrányos megkülönböztetés sorsközösséget jelentő származás, - izraelita vallás, a kiáltó társadalmi igazságtalanság, "a nemzeti nyomor:, mindez hozzájárult ahhoz, hogy az idill mindinkább csak a lélek vágyakozása legyen, s vele szemben az azt lebontó keserűség, a mind torzabb és torzabb formát öltő valóság szülötte. Szeged új világot jelentett a fiatal költőnek. Jelentette az egyetemi életet, professzorokat, mindenek előtt Sik Sándort, a kegyesrendi szerzetes költő-professzort, aki öt fiaként szerette, s akinek kezéből - híven régi elhatározásához - élete utolsó előtti esztendejében felvette a keresztséget. Jelentett Szeged barátokat, akik vele együtt tagjai voltak a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a "növelő közösségnek", ahogyan Radnóti nevezte körüket. 1931-ben Újmódi pásztorok ének címmel jelenik meg második verses kötete, majd 1935-ben az Újhold cimü összeállítás, amely már a végzett, és soha álláshoz nem jútó, fiatal tanárt, és a feleségével Gyarmati Fannival boldogan élő újházast köszönti. De változott a kor is. Fasizálódás, mellyel saját veszélyezettsége is nyilván-valóva válik előtte. Ezt a korból fakadó életérzést, a hősi küzdelemben elbukó ember pusztulás tudatával, Mint a bika cimü versében, erőszakos halálának bizonyosságát fogalmazza meg minden eddiginél tragikusabban. A vers és a kötet cime 1936- ban: Járkálj csak halálraítélt! Megdöbbentő vers és köteteim. Egy kor megméretett, és egy emberi élet, - beteljesült próféciaként - könnyűnek találtatott. Egy nemzedék haláltudatát fejezte ki a költő. Védtelen, halálba induló nemzedékét. Fellebbezni - csak a jövőhöz, az utókorhoz lehet. A vers zárósoraiban azonban a jövendő előtt megszégyenítő magatartás forma áll: "költő vagyok, büntelen és edzett a szenvedésekre" - Írja. Ez a világ, mondja a költő eclogáiban, mely ártatlanokat gyilkol, ahol "a vad Pireneusok ormain izzó ágyúcsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt", s ahol a spanyol polgárháború idején meggyilkolták Frederico Garcia Lorcát, az ország nagy költőjét, ahol halálba űzték József Attilát, aki akár Lorca, "nem menekült", csak nemet intett folyton a "rendre". Mindez pedig a költösors példázata a Járkálj csak halálraítélt költője számára. És mit tehet a halálra szánt költő, 14 llilliam Nn Lile, September 2000
