William Penn Life, 2000 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2000-08-01 / 8. szám
A népi táncélet kialakulása r Kerékgyártó Barbara A tánc mindég fontos szerepet töltött be a vidéken, a falun élő emberek életében. Át-meg átszőtte ünnepeit, de munkás hétköznapjait is gyakran színesebbé tette. A falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozását azok a táncalkalmak jelentették, melyeket hétvégéken és ünnepek alkalmából a falu rendezett ismerkedési lehetőségként, s az emberi érintkezés társas formájaként. Az ilyen összejövetelek nemcsak a fiatalokat hozták együvé, itt mulatták ki magukat a házastársak is. A páros tánc volt a közösségi szórakozások lelke. A szép, ügyes mozgás ezek előadásában még jobban kiteljesedett, amit a falu közössége értékelt is. A csárdás táncunk megszületésének illetve elterjedésének is ilyen legendája van, miszerint 1842-ben Liszt Ferenc, már ekkor világhimévre szert tett zeneszerzőnk, Pest-Budára látogatásakor, a számára rendezendő ünnepségen, unalmasan nézegette a szinte egész Európa szerte ismert táncrendet, azt az óhaját fejezte ki, hogy olyan igazi magyaros táncot szeretne látni, melyet vidéki útja során fedezett fel mulatókban, csárdákban megállva. Egy Gyöngyösről érkezett nemesi testvérpár vállalkozott nagy hazánkfia kérésének eleget téve, és ugyanolyan csárdást mutattak be a nagy mesternek, mint amilyet a szüreti mulatságokon táncoltak a mulatozó fiatalok. A tánc nagy tetszést váltott ki Liszt Ferencben és a jelenlévőkben is. A korabeli tudósítás méltán emelte ki a "csárdást", mint az est fénypontját, ami e nevet minden valószínűség szerint azon hely után kapta, ahol általában ezt táncolni szokták, - mármint a Csárda, az Ivó után. A magyar tánctörténet emlékei között kell még itt megemlítenünk a kortáncot, a karikázót, és a pásztor táncok formáit is. A legények a karikázóban csak a tánc külső szemlélői. A különböző korú lányok a közös nagy táncalkalmakon körbe fonódva láncot alkottak, s még a tánc pihenő idejében is karikáztak. A táncmotivumok itt meghatározott lépések, s nem érvényesül-nek benne a magyar néptáncokra oly jellemző, korlátlan egyem rogtonze-sek. A dalolást, vala- | mint a táncrészek változását rendszerint a legjobb dalostáncos leány irányította. A pásztortáncok, vagy tágabb értelmezésben a mutatványos fegyvertáncok sorában kiemelkedő jelentőségű a tánctörténeti forrásainkban is több helyen megörökített hajdútánc. Névadói a 16,-ik és 17,-ik századi Magyarország gazdasági, és katonai életében fontos szerepet játszó hajdúk. Ennek megfelelően elsősorban a hajdúk fegyveres pásztor-és katonai táncaira kell gondolnunk; a történeti emlékekből a hajdútánc formai sajátosságai is kirajzolódnak. A rögtönzött magyar-és cigány változatokra a virtuóz, változatos 14 William Penn Life, August 2000
