William Penn Life, 1997 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1997-07-01 / 7. szám
Page 6, William Penn Life, July 1997 EBES NEMZETEHHEK IITELVE.!’ Németh László És A Két Bolyai Kerékgyártó Barbara A Magyar Óldal Tudósítója II. rész. Júniusi cikkünket az idős Bolyai Farkas jellemzésével fejeztük be, miszerint élhetetlennek tetsző erkölcsi magasságáról tettunk emlitést. Hogy az efféle tehetségnek magánál is tehetségesebb tia születhessen, az ellen mintha a természet is védekezne: vagy nem ad neki utódot, vagy olyan párt választtat vele, aki a létében való túlzást mintegy közömbösíti. Ilyen asszony volt Bolyai Farkas második felesége is. A tehetséges fiában csalódott Bolyainak legalábbis nem került nagy fáradtságába, hogy Gergely fiukat tisztességes, középszerű emberré nevelje. Első feleségében azonban, János fia anyjában, már nyugtalanabb vér folyt. Nem közönséges esze, s bonyolult belső élete leginkább azokból a feljegyzésekből derül ki, amelyeket Farkas, a férj, készített betegségéről. Az elmebaj, mely János anyját gyötörte, bár sok mindent felfokoz, mégiscsak abból vesz, amit talál. S ha egész betegsége alatt felemelkedett lelkű, s folyik a vers, s az ének a szájából, mindezeknek nyilván épebb éveiben is meg volt a megfelelője. Amikor halála előtt férje megkérdezte, lehozassa e Bécsből János fiukat, ezt a szép választ adta: az anyai szív kívánná, de az anya nem engedheti. Nagyzásának e kitörése is a nagy matematikus tudósfeleség fogékonyságára vall. Mit vihetett ez a nyugtalan, de nem nemtelen és jelentéktelen asszony a Bolyai Farkas lángeszű fiába? - Gyengébb fizikumot bizonnyal. Bolyai Jánosban nincs meg többé a Bolyai-ősök nagyszerű tartaléka. Apja, mint izmos fiúcskával, majd szép fiatalemberrel büszkélkedik, de 30 éves korára ez a szervezet már kimerül. A legsajátosabb azonban, amit anyjától kaphatott az apáéhoz adódó zenei érzéken kívül, minden bizonnyal szellemi reakcióinak nagyfokú sebessége volt. Három legfeltűnőbb erénye, mely kortársai figyelmét legjobban megragadta, mind a reflexeknek ezzel a gyorsaságával függ össze; Bolyai János sokat emlegetett párbajaiban (kard), soha egy karcolást sem kapott. Hegedűjátékával, a csodahegedüs Paganiniho: hasonlóan kápráztatta el a közönséget. Mint matematikus már kisfiú korában is a magyarázónak elébevágó felfogásával ámította el a tanárait. Ami legfeltűnőbb: az irodalmi hajlam nemcsak hogy hiányzik belőle, de az emberiség átkának tartja a sok irodalmazást, mely szeszélyes indáival ellepi, a hogyományokhoz köti az életet geométer módon rendezni képes emberi észt. Apja sokirányú képességéből nála az a kettő maradt fenn, amely általában gyakran jelentkezik együtt: a zenei és a matematikai. A leghatalmasabban persze matematikai képessége bontakozik ki, s épp abba az irányba, amelybe apja elindult. De benne meg volt az, ami apjából hiányzott: az a szellemi makacsság, amely a problémát ha egyszer megfogta, amíg meg nem küzdött vele, nem engedte el. Hiába ijesztgette apja, hogy az a probléma, - a parallellák kutatasa - olyan, mint az örökmozgóval, kalandos kincs-ásással, vagy a kor négyszögesítésével való foglalkozás, tehát meddő, tudománytalan, céltalan munkálkodás. Apja lebeszélő szavai csak még konokabbá tették. Nagy felfedezése a: első nekifutástól az Appendix című munkájáig, több mint tiz esztendei makacs, egy kérdésre szegzett munkát tételez fel. E céltalannak kikiáltott feladat úttalan útjain csodálatos logikai biztonsággal haladó fiú hamarosan megbizonyosodott, hogy azok az ösvények, melyeken előre tör, már nem azonosak az apja életét megkeserítő zsákútcákkal; ezekben a pillanatokban, e nagy feszültségekből pattanak ki azok a szikrák, melyek apa és fia lelkén egyaránt a legmélyebb sebeket ejtik. Melyikük hibájából? - Egyikükéből sem. Az élet természetéből következően, ami mindég a születésre tekint elsősorban, s nem az azzal járó fájdalmakra. Másik fenköltebb oldala, hogy ez a világgal meghasonlott ember mindég tiszta, filozófusi életre törekedett; s az igazság dolgában sem magával, sem másokkal szemben nem tett engedményeket; akár emberi magatartásról, akár tudományos kérdésről volt szó. Lenézte, és megvetette azokat, akik erőfeszítés és érdem nélkül igyekeztek a siker közelébe férkőzni. Ha életében hiányolta a megértést, ha vágyott külső elismerésre, nem ok nélkül tette: évezredekre előremenőén rászolgált. Megbántottságában, haragjában is, sohasem az egész emberiség egészére támad; és sohasem adja fel eredeti nagy célját: a tudomány és az emberi boldogság szolgálatát. A vegyi cserebomlás,-melyet két ilyen elütő, s döntő sajátságaiban mégis összefüggő ember közt ily mély, és páratlan nevelői elkötelezettseg indít meg, - önmagában is megérdemelné a sokoldalú tanulmányozást. Ezt a két embert azonban nemcsak a példátlanul heves apai-fiúi viszony, s az azonos és egymásrautaló foglalkozás kapcsol össze, hanem egy és ugyanaz a probléma: az emberi agyban felmerültek közt talán a legmegdöbbentőbb, megoldásában a legcsodálatosabb. A legnehezebben megtett, s épp ezért a legjelentősebb lépések a tudományban azok, amelyeknek a legmélyebbre ivódott, szinte elménk természetévé vált feltevéseket kell átalakítani. Az új kor első ilyen átalakító lépése: Koperinkusz felfedezése volt; ő vetette el a minden ember-agyban bennülő feltevést, miszerint az álló Föld a forgóvilág középpontja. - Ilyen mély változást hozott az a probléma is, amelynek a két Bolyai szentelte életét: a nem euklideszi geometria forradalma, melynek KÉT EZER ÉVES gyanúját igazolta és oldotta fel Appendix című tanulmányával az ifjú Bolyai. A kopernikuszi, sőt az eisteini ugrás is, egy lényeges pontban azonban különbözik attól, amelyet Bolyai János, s vele egyidőben Lobacsevszkij tett meg. Mig azokat a valóság megfigyelése késztette a gondolat átformálására, addig a nem euklideszi geometria forradalma magában a GONDOLH ATÓBAN folyt le: az ész fogott gyanút önnön feltevése ellen. A 30 oldalas Appendix fogalmat ad arról a szellemi munkáról, melyet Bolyai János a közbeeső években végzett. Ha meggondoljuk, hogy a matematika nagy vívmányait milyen rövid dolgozatokban jelentették be, ez a kristálytiszta írás nem tűnik fel rövidnek, s az elkészítési ideje - a 10 év - sem hosszúnak. Hogy hogy lesz dráma a drámai képeknek ezen sorozatából, arra Németh László találta meg a legmegfelelőbb megoldást, a dráma két változatban megirt kidolgozásával, középpontba állítva a két kivételes ember életútját, a meghasonlás magját, a nem euklideszi geometriát - másszóval a paralleliák megoldását -, a göttingai koloszszus, Gauss hideg válaszát, a domáldi magányba süllyedt, magával is meghasonlott mérnök-inzsenér kapitányt, s törvénytelen házasságát Rózával, a maros vásárhelyi sikkasztó-apa lányával. Ez az élet-ábrázolás aztán megteszi a magáét, hogy ez az absztrakt mag színes emberi héjat és keserű magyar levet kapjon. A darab legrettenetesebb vonása, hogy alakjai mindég az igazságot mondják egymásnak; azzal ejtenek gyógyíthatatlan sebeket. - De az igazság nemcsak sebeket oszt, végül is fölébe emeli őket szenvedélyeiknek, s egy tisztább zónát teremt mélységeik felett. S ha most e tragikumokat kihámozva és felsorolva végigmegyünk ez egymásba-ékelt érzések történetén, - előttünk a két tudós élete, - s a belőle készült gyönyörű Németh-dráma: Az apai dicsőség és a Két Bolyai című változatok. Szerzőjük áprilisban lett volna 96 éves. Álljon itt most emlékére e második rész befejezéseként Készéi István ING című verse, melyet a költő Németh László 70.ik születésnapjára irt és küldött el hozzá. ING Németh László hetvenedik születésnapjára. A nagy Szövő A mindenség szövőszékén Szakadó szálakból szőtte bordád. A múlandóság gyolcsából szőtte inged. Vértezhet állig a keménység, borús páncelinget a mellkasodra, kévéky, konok páncélzatán alattomban, orvul ott rág a rozsda. Hogy fuldokolsz az idő behorpadó páncélzatában: e roszdás vértezetben. Hányd le hivságaid, csillogva is komor mellvértedet! Legyél szabad, mezúlen! Valahol van a Nagy Mezőkön egy talpalatnyi végtelen, ahol a szélben szárba szökve boldogan ing, bólong a len. A fürkész ujjú sors lenből: a végtelen lenvászonából az öröklétet varrja rád. Csupasz halandóságodra szőjjön a szél eltéphetetlen inget örökzöld levelekből az örökzöld öröklét hervadhatatlan illatából. . . . Hisszük: A fürkész újjú Sors, - lenből, - a végtelen lenvászonából, - az öröklétet varrta rá. (Harmadik rész: Jelenetek a Drámából. A nem-euklideszi, Bolyai-féle Geometria vázlatos ismertetése.)
