William Penn Life, 1996 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7. szám
Page 10, William Penn Life, July 1996 jr „Magyar Nyelv: Édes Nemzetemnek Nyelve . Körkép A Magyar Reformátusságról Kerékgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Övék az érdem, kiket sem máglya, nem riasztott vissza, sem gálya, sem harcaik bukása. Hogy mi a reformáció lényege, arra a kérdésre a református egyház felelete: Luther Márton újra felfedezte az evangéliumot, amely Istennek a Jézus Krisztusban adott ingyen kegyelméről szól, mely evangélium megújitotta az egyházat. Luther Márton nem akart egyházszakadást, mégcsak forradalmi átalakulást sem, csupán a legszükségesebb reformok békés megvalósítását. Mint a Szentirás tudomány egyetemi tanára, a Szentirást tartotta mint tükröt korának egyháza elé, hogy fogyatkozásait, vagy éppen súlyos tévedéseit abból felismerje. A reformáció jelentősége főleg abban van, hogy megnyitotta a reformálás örök útját. Megmutatta a bűnös ember és az Isten közötti kapcsolat közvetlen útját. Krisztuson keresztül, papi rend, szentek, és más közbenjárók közvetitése nélkül. Dologi jellegű üdvjavak: mise, szentségek, ereklyék, búcsúk stb., helyett, a legszemélyesebb emberi tevékenységet a HITET jelötte meg, mint a kegyelem és az üdvbizonyosság útját. Örök igazodási alapul a Szentirást és abban az őskeresztyén egyház életét állította mindenki elé. Hogy mit tett a magyar református egyház egy-egy korszakban ezért a rá is bízott "hitvalló” egyházi életformáért, s hogy Istennek milyen Ítéletei és milyen áldásai olvashatók ki, ha végigtekintünk a magyar reformáció saját útjain - ezekre a kérdésekre szeretnénk itt e lap oldalán, mélységesen leszűkített "körképet” adni. A magyarországi reformáció történetében feltűnő és meglepő az a nagy haladás, s a legtöbb helyen átütő siker, amelyet a reformáció ügye hazánkban elért. Az első terjesztők között elsősorban azokat a papokat és tanárokat említhetjük meg, akik a 15. -ik század elején külföldről jöttek és vállaltak állást Magyarországon. De voltak az első terjesztők között természetesen nagytanultságú hazai telkészek is, mint például Hencket János, akinek a könyvtárából tudjuk, hogy már Luther fellépése előtt irodalmilag lépést tarott a reformációt sürgető mozgalommal. A városi polgárság tömegesen csak a német városokban állt a reformáció mellé. Az első nyomok között találjuk azonban azt a megállapítást is, mely szerint a borozóban a soproni polgárok összedugták fejüket és feszült figyelemmel hallgatták Luther Írásait. Végleges sikerét a reformáció elterjedésének Magyarországon, a 16. -ik század végére tehetjük. E század végi közállapotokra leginkább a fő-és köznemesek közötti versengés, a királyi udvari élet korlátlan korrupciója, és a teljesen bizonytalanná vált jövő volt jellemző. A főpapok rövidlátásával párosult nemesi gőg, és büszkeség minden szabadságra irányuló törekvést kíméletlenül eltaposott, s ezzel mintegy megásva önmaga és az akkor még független magyar állam sírját, "sőt fejfát is állított melléje, Dózsa parasztjainak csontjaiból.” — Ebbe a nyitott sírba már csak bele kellett a nemezetnek dőlnie a Mohácsi csatavesztés után. S egy ilyen országba, "ahol a pártoskodó főurak ebet-ebbel maratnak, és ahol keresztény királyok katonái marják egymást” áldott magként hullott a reformáció üzenete. Az élső szó mellett a reformáció munkásai az irodalom minden ágát felhasználják: a teológiától az énekszerzésen, a történetíráson át a drámáig, a szépirodalomig. Az új találmány, a könyvsajtó is nekik dolgozik, az iskolákban ők tanítanak, lábuk nyomán szellemi és irodalmi élet pezsdül meg. Kiemelkedő egyéniségként kell itt megemlítenünk a debreceni Méliusz Juhász Pétert, egyfelől mint a reformáció lelkes szervezőjét, másfelől mint a szellemi élet nagy irányitóját. író és műfordító, nagyerejű szervező és hitvitázó'. Teológiai művek, prédikációk és vitairatok mellett Méliusz vallásos oktató verseket is irt. Munkatársai közé tartozott Szegedi Gergely prédikátor, költő, zsoltár átdolgozó, az 1569 évi debreceni énekeskönyv sajtó alá rendezője, valamint Félegyházi Tamás az Újszövetség fordítója. Méliusz köréhez tartozott még Huszár Gál, a reformáció korának nagynevű vándornyomdásza. A református teológiai műveken, zsoltáros könyveken, vitairatokon, kollégiumi tankönyveken, prédikácios és énekgyüj térnényékén kívül nagy számban nyomtatott verses széphistóriákat és más világi műveket is. Említést kell tennünk Szenczi Molnár Albertról, e korszak nagynevű Írójáról, az első színvonalas magyar műfordítóról, továbbá a neves református prédikátorról Alvinczi Péterről, Bocskai és Bethlen erdélyi fejedelmek tanácsadójáról, Komáromi Csipkés Györgyről, aki Károlyi nyomán teljes szentirás átdolgozást adott - Leydeni biblia, 1675 -, és aki az első angol nyelvtant irta hazánkban. A 17 .-ik század újabb kihívásokat tartogatott a reformáció, és a magyarországi református hitet vallók számára egyaránt. A Habsburg fennhatóságú úgynevezett "királyi Magyarországon” érthetően nem nézték jószemmel a reformáció terjeszkedését. Ezeket különböző Lutheránusellenes törvényekkel, vallásüldözéssel, templomok bezárásával, evangélikus igehirdetők eltávolításával igyekeztek megakadályozni. Elöl járt ebben Pázmány Péter, aki földesúri jogokra hivatkozva igyekezett a protestáns földesurakat perbefogni, vagy más módon visszatéríteni, hogy igy a birtokaikon élő gyülekezeteket is re-katolizálja. A vallási sérelmek eddig elképzelhetetlen módon felszaporodtak. Templom-elfoglalások, lelkészek elűzése, bebörtönzése, vagy engedelmeskedni nem akaró református és evangélikus jobbágytömegek birtokról való világgá kergetése, napirenden voltak. A protestánsok ellen indított ilyen eljárások kétségtelenül a vallásügy végleges elintézése volt. Az ügy elintézésére Pozsonyban rendkívüli törvényszéket állítottak fel. Ez először pozsonyi és felsőmagyarországi protestáns köznemeseket idézett maga elé, s mondott felettük ítéletet. Ez időszak, az 1671 és 1681 közötti tiz esztendő volt a protestáns üldözések legszörnyűségesebb időszaka, amelyet a református egyháztörténetben ''gyászévtizednek” neveznek. A perbefogottak tárgyalása alig pár hét alatt véget ért, ami már magában véve is kizárja a komoly tárgyalás lehetőségét, s több, mint 400 lelkészt és tanítót Ítéltek halálra. A halálos Ítélet sokat közülök megrendített, s többen aláírták azt a kötelezvényt, mely szerint római katolikussá lesznek, lemondanak állásukról, vagy önkéntes száműzetésbe mennek. Azt a 89-et, akik semmiféle fenyegetésre nem tántorodtak el, az ország hat különböző helyén várfokságra vetettek, útépítésre, vagy más nehéz munkára fogtak, állandó zaklatásnak, verésnek és kínzásnak tettek ki őket. Az embertelen szenvedésbe három belepusztult, 18 katolikussá lett, egy lemondott állasáról, egy pedig megszökött a börtönből. 1675 márciusában 41-et Triesztbe hajtottak, onnan Nápolyba szállították, ahol eladták őket a gályákra, evezőhúzó-raboknak. Külföldi protestánsok közbenjárására 1676, február 11-én a Nápolyban horgonyzó De Ruyter holland tengernagy vette fel őket hajójára. Mivel haza nem térhettek, Svájc, Hollandia és Anglia nyújtottak számukra otthont. Ezen református prédikátorok emlékét őrzi Debrecenben a "kálvinista Rómában” a világszerte jól ismert Nagytemplom mögött álló Gályarab Emlékoszlop. Az emlékoszlopot özv. Hegyi Mihálnyé állíttatta 1895-ben; négy oldalán a gályarabságot túlélt és hazakerült református papok és tanítók nevét olvashatjuk. 1991-ben II. János Pál pápa helyezte el koszorúját az Emlékoszlopnál, az ökonómia, a kegyeletes emlékezés jegyében, engesztelésül a vallásüldözés bűne miatt. Megható, megindító jelenet volt ez a világ TV nézői számára. Néhány lépéssel ez oszloptól a magyar szabadság védelmében folytatott évszázados harcok egyik kiemelkedő alakjának, a hajdúk nagy pártfogójának, a Hajdúság megalapítójának, a hithű református erdélyi fejedelemnek Bocskai Istvánnak bronz szobra látható. Bocskai fejedelemsége alatt Erdélyben a négy bevett vallás, római katolikus, evangélikus, református és unitárius - egymás mellett való békés együttélése alakult ki. így volt ez Bocskai halála után is, amikor Bethlen Gábor lett Erdélyország fejedelme. A reformáció terjedésével egyidejűleg, mintegy nemes versenyként a jezsuitákkal, neves református iskolák létesültek, mely iskolákban, és általában a református egyház hívei között, a magyar nyelvvel együtt, a magyar nemzeti gondolkodás is fejlődésnek indult. Ez időben a magyar kérdések feletti töprengés és az ország állapotát sirató gondolkodás jellemzi legfőképpen a nagy magyar református vezetőket. A 17.ik század az, amelyben több református kollégium tesz hírnévre. Ekkor alapította Bethlen Gábor a hires Gyulafehérvári kollégiumot, amely később Nagyenyedre költözött. Ekkor fejlődnek ki a debreceni, a sárospataki, a kolozsvári és marosvásárhelyi kollégiumok, melyek hírneves tanárok vezetése alatt magyar nemzedékek hosszú sorát nevelték fel. Gyulafehérváron tanított Apáczai Csere János és Keresztúri Pál, a 17.-ik század két legnagyobb magyar nevelője. Apáczai később Kolozsvárra került és ő szervezte át az általános iskolát kollégiummá. Szavai ma is időtállóak: "Ideje felocsúdni álmaidból, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép. Ébredj fel, kutasd nyomorúságod forrását . . . lásd be, hogy gyermekeid a tudatlanság feneketlen mélységében vannak, állíts iskolákat, fogd okos tanulásra a haza jövendő reménységeit.” -Pályatársait, de összes kortársát is messze megelőzte, midőn a magyar tudományos akadémia megalapítását és a magyar nemzeti egytem felállítását szorgalmazta. Haladó eszméi miatt az erdélyi magyar református társadalom legjobbjai is alig mertek mellette szót emelni. Kolozsváron elhagyatva, szinte gyertyalángként lobbant el élete . . . "Az Isten kivette őt ebből a háládatlan gonosz világból, mely Őreája méltatlan.” - irta róla halálakor Bethlen Miklós kancellár, Apáczai hűséges tanítványa, aki rendíthetetlen hitéért és kiállásáért maga is börtönben fejezte be életét. Nem mulaszthatjuk itt megemlíteni Bethlen Gábor intézkedései és mélységes pártfogásai mellett Lorántfi Zsuzsanna Nagyasszony nevét, aki humanitását és kitűnő gazdasági érzékét a reformáció szolgálatába állította, s jobbágyvédő intézkedéseivel nevét örökre beírta a magyar történelembe. A 19.-ik es 20.-ik század a reformáción felnevelkedett "nagyemberek” tevékenységének a százada. Nagyenyedről indult el gyalog, csaknem húszezer kilométeres útjára, a szegény székely családból származó Körösi Csorna Sándor, hogy Ázsiában a magyar őshazát felkutassa. A református hit és a Biblia hatása érzik a legtöbb nagy magyar írónknál: Jókai Mór, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Szabó Dezső, Németh László, és sorolhatnánk, akik mind református vallásuak voltak. A modern magyar irodalom legnagyobb képviselőjének, a református Ady Endrének nyelvezetét, sok versének alapgondolatát, vagy gondolatmenetét egészen a Szentirás, közelebbről a Károlyi-féle biblia határozza meg. Visszatekintve arra a nagy hatásra, melyet a református egyház a magyar közművelődésre gyakorolt, megállapíthatjuk, hogy ez igen sokoldalú és mélyreható. Kezdődött az Igével - az Igének magyarnyelvre való lefordításával. Mintha itt is érvényes lenne János evangéliumának hires első része: "Kezdetben vala az Ige ... és Isten vala az Ige... és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” - Magyar nyelven, szinmagyar tömegekhez szólt ez az Ige, felbonthatatlan lelki közösséget teremtve a református egyház és a magyar nemzeti törekvések között. S legnagyobb hatással az egyház mindég akkor volt, amikor az iskolai nevelésben a Biblia szelleme érvényesült. Ezáltal adta a múltban is a legnagyobb értékeket a magyar szellemi élet számára, s e múltjához hasonló erőt és magatartást nyújthat a mai magyar társadalomnak is, mellyei képes lesz az országot a jelenlegi mélységes válságból, melybe a marxista ideológia révén belekerült, kiszabadítani és a felemelkedés útjára segíteni. E jelképes "harci zászlóra,” -bizodalomként, s háládatosságból-, Bocskai fejedelmünk által is kiválasztott -, Pál apostolnak, a Romániákhoz írott leveléből jól ismert mondata érvényes még ma is: s "ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
