William Penn Life, 1996 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
Page 6, William Penn Life, June 1996 ,,Magyar Nyelv: Édes Nemzetemnek Nyelve . Magyarság, A Római Katolikus Vallás Tükrében* Kerékgyártó Barbara A Magyar Óldal Tudósítója "Ah, hol vagy magyarok tündöklő esik laga, ki voltál valaha országunk istápja?!” Így szól Kodály Zoltán gyönyörű kórusművében az ének Szent István királyhoz, aki legelső megalapítója a Magyarországon legkorábban felvett és legelterjedtebb vallásnak, a római katolikusnak. Szent István király volt az, aki kivezette, s a katolikus hit útjára téritette népét, s ezzel mintegy lerakva az akkor hatalmas ország alapkövét, melyen át ez a sok vihart látott nemzet megkapta azokat a gyökereket, melyekbe ezer éven át kapaszkodott, és amely gyökerek még ma is éltetik. Hogy ebben is előljárjon és jó példát mutasson elsőnek O maga keresztelkedett meg, és felvette a pogány "Vajk” helyett az első vértanú nevét: Istvánt. Tudósoknak, papoknak, egyházi rendeknek, hittérítőknek adott otthont és lehetőseget arra, hogy e munkát minnél könnyebben végezhessék. Nincs nemzet Európában, melynek eljövendő életét annyira egyetlen emberi látás áldó és büntető keze formázta volna meg, mint O a magyarságét. Egyetlen lény, aki nemzete útját beláhatatlan századokra előre kimérte a jövő ködéből az eljövendő élet őserdejébe. Mert visszantekintve ezer év örvényekkel teli mélységébe, a múltból ez az arc, ez a szempár tekint a mai nemzedékekre is. Ki volt O? - Ki ez a tünemény? - Mily eszmék vajúdtak, forrtak benne, melyek aztán megszabták tetteit is? - Milyen vizsgáló szem, mely látta az utat; és milyen szellem és lélek mely eljegyezte az akkor már félévezredes népet egy csak hajnalodó történelmi világgal, egy teljesen új életfelfogással és életformával?! - Egy elfeledett régi magyar történész Katona István "régi dicsőségünk krónikása” Attilához méri; "Attila mit szerzett, meg nem maradott” - mondja. "Amit István kezdett - az ma is fennáll, pedig Attilának több volt a népe, ereje, fegyvere, s nagyobb volt minden győzelme. - Istvánnak sem annyi népe, sem annyi fegyvere, s ereje soha se volt, s mégis István műve maradott fenn.” A titkot igy tejti meg: Attila Isten ostora volt. - István király Jézus apostola. Attila a fegyverek megdönthető hatalmán épített - István az Evangélium kőszikláján. E korban a krisztusi eszme a világrendező erő, a világ térképét újra rajzoló politikai hatalom. Mindenki annyit ér, amennyit Isten várán épit, de ez a vár mostmár szellemi Európa. S az új, most emelt királyság feje I. István, természetesen apostoli király, s országa is missziós terület. O maga igehirdetőként jár és keresztel, mélységesen megélt hittel, s védi Isten vetését a nyugat felöl jövő germán támadásokkal szemben is. Látja, hogy a Kárpátok alatt megtelepedő magyarság kétféle kereszténység ollójába került. Bizánc a szláv világot sugározta be, Róma latin nyugatot, s ez sokesetben hatalmi egységet jelentett. Ezt meglátni, s közvetlenül a spirituális Rómához kapcsolódni, egyik legdöntőbb történelmi tette ez István királyunknak a magyar századok államéletének küszöbén ... és fehér tornyokat építtet mindenfelé az országban, s római harangokat ezekbe .... Élete után fennmaradt ereklyéit ma is kegyelettel őrizzük, a koronát, a koronázási ékszereket, a Szent Jobbot, melyekkel bővebben e lap magyar oldalán ismerkedhettek meg már a kedves olvasók. Országlapitó István királyunkat több uralkodó is követte a hit útján. Szent László királyunk, akinek szent életéről mondák maradtak fenn, de Nagy Lajos, Róbert Károly, vagy éppenséggel Mátyás király, az "igazságos”, hagytak hátra uralkodásukról dicsőséges, elmulhatatlan képet. A nagy királyokat szentek követték, mint Szent Gellért püspök, akit áldozatos hitéért és e hitben végzett munkájáért hordóba zárva gurítottak le a máig is az O nevét viselő Gellért hegyről. Vagy Szent Erzsébet, akit jószívűsége és a szegények megsegítésére tett cselekedetei emeltek oly magasra, hogy az ország első szentjévé avatták. Legendája ma is élénken él a magyar nép emlékei között. Az adakozás, és a szerénység példaképe volt csodáival együtt, melyek közül talán legélénkebben az maradt fenn a nép között, amikor egy alkalommal kenyeret és más élelmiszert vitt a szegények számára, s királyi atyjával találkozott, aki kérdőre vonta leányát, mit rejteget letakart kosarában. Válasza az volt, virágot viszek, Uram, Királyom. - S miután parancsszóra meg kellett azt mutatnia, valóban élelem helyett csodálatos rózsákat látott ott a szigorú apa. - Itt kell említést tennünk Boldog Szent Margitról is, IV. Béla királyunk szomorú sorsú leányáról, akit királyi szülei a tatár dúlás közepette még születése előtt ajánlottak fel Isten dicsőségére, az apácai életre, Váltságdíjul Magyarország megmentésére. A "Nyulak szigetén”, a róla elnevezett Margit szigeten lévő kolostorban élte le életét a fiatal, utolsó Árpádházi királyi sarj. Szigorú, önsanyargató életmódjával, böjttel és önkorbácsolással kívánta megváltani a nyomorban, bűnben és végveszélyben lévő hazát. A legendáiról szóló eredeti kéziratokat a török elől menekülő apácák vitték magukkal, s maradhattak igy hosszú hányattatás után ránk. Ünnepélyes szentté avatása az 1940-es években történt meg csupán. A katolikus egyház és a katolikus vallás később is sok hires tudóst, művészt és egyházi méltóságot adott az országnak. Mint például Pázmány Pétert, a nagy jezsuita tudóst, aki nemcsupán az egyház igazságainak és jogainak megismertetésén és megvédésén munkálkodott sokat; irodalmi működése nemzeti szempontból is páratlan teljesítmény. A juzsuiták mellett, a Ferencesek, Premontrei-ek és a Piarista Kegyestanitó Rendek is iskolákat, gimnáziumokat alapítottak. Több, mint tiz városban működött piarista iskola. A debreceniek 1721-ben kezdték meg működésüket. E kiemelésre azért van szükség, mert ez ősrégi gimnázium igazgatója volt az a Dr. Báthory József, aki az 1948-at követő kíméletlen kommunista terror elől, a gimnázium államosítása után rendtársával, Dr. Gerencsér István piarista tanárral Amerika földjére menekült, ahol is újra megalapították a piarista rendet, s a máig is működő piarista iskolákat. Kiemelkedő főpapja volt a katolikus egyháznak Grósz József kalocsai érsek, aki sem a német megszállás, sem pedig az orosz terror fenyegetései ellenére sem hagyta el székét, "a pásztornak a nyáj mellett a helye” jelszó értelmében. írásait a hírhedt Államvédelmi Hatóság (AVH) elkobozta, s nemrég került nyomtatásba, melyet, mint naplót közöltek a magyarországi lapok. Megdöbbentő dokumentum-adatok ezek! A közeli múlt legnagyobb alakja kétségtelenül Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercagprimása, akinek tetteit az egyházért. Magyarországért és a "nyájért”, valamint szenvedését és küzdelmét ezekért, hatalmas irodalom örökíti meg és tárja elénk. A hercegprímást a kommunista rendszer és az egyházakat törvényen kívül helyező intézkedések ellen való tiltakozásáért börtönbe zárták. O az utolsó ötven esztendő szomorú történetének legnagyobb főszereplője, hőse és áldozata. Minden seb és fájdalom, legyen az testben, vagy lélekben, amit a gyűlölet és tévely a maga vad erejében, vagy félrevezetett emberek idegen gonoszág sugallmazására el tudtak követni a hazában, - az mind Mindszenty testében és lelkében összpontosult. "Kínzásom latt - Írja Emlékirataim-ban, - emlékeznem kellett a töméntelen szenvedésre, ami népünkre szakadt, köztük a tömegesen megerőszakolt magyar lányok, apácák és édesanyák sorsára és lelkiállapotára. Bennük is hasonló világomlás mehetett végbe. És itt az Andrássy út 60- ban vágyva gondoltam a vértanúhalált halt Apor Vilmos győri püspök magasztos sorsára; - átéltem az egész megdöbbentő valóságot, azt, hogy személyemen keresztül vonul be a kommunizmus teljessége most Magyarországra .... Ebben a küzdelemben nem lehet megállni, - s nincs benne kímélet.” Ugyanakkor minden lelki szépség, nagyság és ragyogás is, mely a szenvedések alatt a magyar nép egészében kialakult. Mindszenty Józsefben éri el teljességét, kikristályosodását és történelmi értékét. A történelmi szenvedésnek történelmi a megváltó ereje. "Állok Istenért, Egyházért, Hazáért - irta körlevelében. - Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.” Még tisztábban látszik ez a kiteljesedés papjaihoz intézett búcsújában: "Ha volnának közöttünk, akiket az idők idegzetileg megivselnek... imádkozzunk értük, hogy háborgó, zaklatott lelkűkben csendüljön meg eligazításként és megnyugtatásképpen az Édes Üdvözítőnek a viharzó tengeren feltett kérdése: Mit féltek, kicsinyhitűek?” - Máshol pedig erre kér: "Hagyományaitokat, szent értékeiteket megőrizve imádkozztok a család kebelében és a hivő közösségekben Nagyasszonyunkhoz a szenvedő Magyarországért.” A fény és a sötétség eme halálos harca, és küzdelme a kommunistákkal, a hazában játszódott le, melytől az emigráció csak térben és időben, de lélekben és szívben valójában soha nem állt távol, és soha nem szakadt el, mert mint egy isteni kegyelem érintésére kezdődött el az emigrációban a Mindszenty irodalom. Megindultak a "történelmi ítélet előfutárai”, hogy elmondják magyarnak és nem magyarnak, ki is Mindszenty, mit jelent az O harca, áldozata a hazának, a világnak, és mit jelent az Egyháznak. Ő maga sohsem tudta feledni az emigrációba kényszerült magyarokat. Mindszentynek nagyon fájt az emigráció. Vérzett a szíve, amikor egy-egy magyar leszakadt a nemzet fájáról, elhagyva mindent, templomot, otthont, és temetőt, hátat fordítva a szomorú hazának. A menekülteket, a kivándorlókat, a számüzötteket, a deportáltakat, "elsodort faleveleknek” nevezte, akiket a háború és méginkább az azt követő vörös vihar letépett és messzire sodort a hazától. "Az őszi lehulló leveleket sárba tapossa a szél, sok elvész hitnek és magyarnak egyaránt,” mondogatta többször is beszédeiben. Mikor maga is az emigráció társa lett, az egyiptomi József története rá is alkalmazódott; valójában annak fókusza lett. A bibliai József is "más volt, mint testvérei, s ezért a "másságért” lett József testvérei gyűlöletének tárgyává és gyikos szándékuk áldozatává. - Hála Istennek, mint ahogy az egyiptomi József a száraz veremben, - Mindszenty József sem pusztult el börtönben. Sok-sok szenvedés után még volt alkalma, hogy a kivándorolt, száműzött és kitelepített magyarok százezreit erősítse hitükben és magyarságukban egyaránt, holott, mint Ő maga mondani szokta "rabország rab prímása” volt csupán, és szegényen, kiüresitve, kifosztottan, megalázottan, papucsban jött az emigrációba .... Az O látogatásai "magyarjai” között az evangéliumi jeleneteket idézik vissza, amikor a pusztában, falvakban, városokban az Ur a szegények, bűnösök, egyszerűek vallásos élménye lett. Mindszentynek is a társaságában akartak lenni, magyarok és nem magyarok is, akik nemegyszer elhozták szeretteiket is, hogy a bíboros megáldja őket. Mint a megöregedett apostolnak, Szent Jánosnak, neki is egy volt az üzenete, egyet ismételt, egyet sürgetett, akárhová ment: "hűség az Úr Istenhez, Krisztushoz, a Nagyasszonyhoz, Egyházatokhoz, és magyar hazátokhoz. . . . Ha le is szakított nemzetünk életfájáról és messze világrészbe sodort is a legnagyobb történelmi vihar, ne váljuk elhalt rügyeivé, elszáradt leveleivé ennek az annyira megtépett magyar életfának .... Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi János, Rákóczi, Zrínyi és Széchenyi népe vagytok! Ezért soha ne haljon el nyelveteken a magyar szó! - Találjatok egymásra a szétszórtságban, és fogjatok össze, mert nemcsak "őrei”, de testvérei is vagytok egymásnak!” Az üzenet mögött ott látjuk Őt, mint Prófétát - Bíborban, Pásztorbottal, Mitrában - kezét áldóan magasra emelve . . . Mindszenty (Fogságának 20.-ik évfordulójára.) Lassú tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják még a lángot kegyetlen inkvizitorok: Róma-Bizánc közt állsz, mint vádlott, máglyádból néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsa, kegyes püspökök árnyain átlátsz Mesteredre: nem Róma, csak Krisztus örök. Kenyér és cirkusz kell a népnek, a mártírok veszélyesek - Hitetlenek, vagy keresztények, készül az alku, féljetek! -Üzennéd fogoly-társaidnak, Mária népe tetszhalott. Szobrodat kősziklából vésik, igazolnak a századok. — Tollas Tibor verse.
