William Penn Life, 1995 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám
September 1995, William Penn Life, Page 3 Fiin n i /i m t n ve.:’ Kodály Zoltán. Nagyadonyban csak két torony látszik De Majlandban harminckettő látszik Inkább nézem az adonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harmincke ttot---Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója E magyar oldal rendszeres olvasói bizonyára észrevették, hogy ezévi kiadásainkban, szándékosan, Magyarország nagyjait, Íróit, festőit mutattuk be, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy azon olvasóinknál, akiknek volt módjukban őket közelebbről megismerni, felelevenítsük ezt a megismerést, akik pedig csupán csak hallottak e méltán sokszor emlegetett nagyjainkról, bővebb tájékoztatást adjunk. Fentiekben említett olvasóinkat minden bizonnyal egy és oszthatatlannak kell vegyük most abból a szempontból, hogy jelen cikkünk témájául választott Kodály Zoltán zeneszerzőről mindannyian, ha többet, ha kevesebbet, de hallottak és tudnak is már. Reméljük, hogy cikkünkkel ismereteik felfrissítését szolgáljuk most is. A magyarság nagyjairól Írni mindég nagyon nehéz dolog. Művészi, emberi nagyságukat bemutatni, méltatni, felelőségteljes feladat. Még nehezebb ez, amikor olyan művészről kell szólnunk, aki röviddel ezelőtt köztünk élt, és őt magát, de főleg munkáit közvetlen élmény alapján tanulmányozva, vagy éppen az ő általa oly mélységesen áhított, zenekórusokban volt módunk, illetve alkalmunk megismerni. Kodály neve egybeforrt a magyar népzenével, népművészettel, s kapcsolódik a magyar kultúra minden ágához. Élete, munkássága, termékeny művészi alkotóereje, szinte kizárólag a magyar népzenei értékek feltárását, megmentését és az azok alapján alkotott olyan értékek létrehozását COOKBOOK HUNGARIAN SPECIALTIES and OTHER FAVORITES Net proceeds to benefit the William Penn Association Scholarship Foundation DONATION: $5.00/copy Send check or money order to: WILLIAM PENN SCHOLARSHIP FUND P.O. Box 438 New Brunswick, NJ 08903 eredményezte, amelyeket az egész világ elismer és értékel. Kecskeméten 1882-ben született, csodálatos véletlen folytán Beethoven születésének 112.-ik évfordulóján. Elég korán, már három éves korában "zenei hangszere” van. Édesanyja szűrő-kanala, amelyen, - "zeneszerszámmá” átalakítva-, "gitározik”. Kísérletezéseivel kapcsolatosan később azt vallja, hogy kompozíciói közül egyik sem okozott neki olyan belső megelégedettséget és örömet, mint ezek a korai rögtönzései. Zenei elve is minden bizonnyal ezen korai kísérletezéseire vezethetők vissza, miszerint vallja, és hirdeti, hogy a gyermek zenei nevelését már "születése előtt 9 hónappal” kell megkezdeni! Nála úgy látszik ez valósággá vált, mert zenei tehetsége valóban igen korán megnyilvánult. 16 éves korában nagyszombati gimnazistaként zenei gimnáziuma bemutatja első, zenekarra irt darabját. Ezt követően negyedikes gimnazista korában két Ave Máriát és néhány miserészletet, melyre a zenekritika is méltányosan felfigyel. Szülei azonban aggódva nézik a zenével való elkötelezettségét, mely láthatóan tanulmányai lerombolását eredményezte. Eltiltják a zeneszerzéstől, kottapapirjait is elzárva előle. Kodályt azonban e tilalom sem téríti el a zeneszerzéstől. Szülei kívánságára, jeles bizonyítvánnyal végezve a gimnáziumi éveket, beiratkozik a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos karára, s beköltözik a nagyhírű Eötvös Kollégiumba. Végzi egyetemi tanulmányait, de nem adja fel egy pillanatra sem zeneszerzői álmait. Már ekkor kialakítja magában nagy feladatát: a magyar nemzeti zeneművészet megteremtését. Munkájához hamar megtalálja méltó társát, Bartók Bélát, aki élete végéig kitart mellette. Népdalgyűjtő körútját Kodály, Galántán, régi gyermekkori lakóhelyén kezdi, ahol közelkerülve e dalok ismerőihez, mintegy 150 népdalt gyűjt össze, melyből "Mátyusföldi gyűjtés” címen az Ethnographia című lap 15 népdalt közöl. További népdalgyűjtő körútja Erdélybe, a Székelyföldre vezeti. Gyergyóújfalu, Gyergyóremete, Szentmiklós, és Szárhegy községeit keresi fel, ahol felfedezi a szekély napballadák elbeszélő dallamtipusait, s ellátogat az oly méltatlanul elfeledett bukovinai csángókhoz is. Ez a gyűjtőkörűt felülmúlja minden várakozását. Ügy érzi megtalálta azt a forrást, amelyik még ma is ontja az ősi magyar dallamvilág pusztulófélben lévő kincseit. Eldugott falvakba vezetett ez az út, városi civilizációtól érintetlen, távoli tájakra, ahol Kodály, Bartókkal, a parasztság énekeiben fedezte fel igazán a magyarság ősi zenei hagyományát; kiderült előtte, hogy ez a népzene, mint valami óriási földalatti tenger, újra meg újra visszafogadta magába ősi zenekultúránk időnként felbukkanó, s el-elapadó forrásait. S ez újjonan felfedezett zene megteremtőjenek, azt mondhatnánk, előbb meg kellett fürödnie ebben az örök ifjúságot adó tengerben, hogy eredeti teremtőerejét a maga teljességében kifejthesse. Kodály művészete azért hozhatta meg e rejtett dallamok, és izek beteljesítő összefoglalását, mert művészetének átható ereje, látnoki fantáziája tudta, megérezte, hogy egy teljes világ képét kelti életre, egy világét, melyben minden töredék egyetlen nagy törekvés hordozójává és szimbólumává lesz, ami nem más, mint a összmagyarság nagy akarata, vágyódása a benne élő gondolatok megvalósítására. A lélek minden rezdülése, az otthoni táj s a természet képeinek költészeté válása elevenedik meg a Kodály dalok mindegyikében; tavaszi rétek virulnak, őszi erdők sötétlenek; szél sóhajtása, az eső könnycseppje, ujjongó reggelek, s mélázó esték - a természet és az emberi lélek egész mély, ezerszálu összefonódása, összefüggése szövögeti e dallamokban titkos- szimbólikus hálóját. Olyan zene ez, mely egy egész nép hősi álmát és tragikus valóságát színpadra tudja idézni. Gyönyörű műveinek a Székely keserves, a Mátrai képek, a Molnár Anna balladája, azon napdalok szolgáltak alapul, melyeket népdalgyűjtő kőrútján a nép között járva gyűjtött, és szívott magába. De hol volt még akkor az a zenei felfogás, mely szerint a magyar népdalok koncerttermek falain belül elhangozhatnak! - Elkeseredett támadások, elragadtatott ünneplések váltják egymást. Döntő fordulatot a magyar nyilvánosság legszélesebb rétegeinek magatartásában a Psalmus Hungaricus bemutatása hoz. A Kecskeméti Vég Mihály 16.-ik századi költő szövegére Írott monumentális kóruskompozicióval Kodály egycsapásra a magyarság nagy nemzeti költője lett. Zenéjében semmi sem vázlatszerű, vagy futólagos. Itt minden a legkisebb részletekig kidolgozott. A Psalmus Hungaricusban valóban felmerülnek a magyar múlt ragyogó és sötét képei: a török idők felperzselt falvai és feldúlt mezői, a kóbor lantos énekes, a fogságban szenvedő, honvágytól gyötört vitéz, a diadalmas vagy meghurcolt kuruc-vitéz, a mulatozó cimborák, s a magányos bujdosók alakjai is. Félelmes kórusok zendülnek az utakon: itt jajgató sokadalmak s Istent idéző, diadalmas tömegek vonulnak, amott komor férfihangok idézik Bordalukban a sors keserű és örök kérdéseit; majd üde gyermekhangok oszlatják el a komor képeket. S a mű hatása már nem szorítkozik többé csupán magyar földre: hat nyelvre fordították, s ma már világfogalommá nőtte magát: angol székesegyházak éppoly jól ismerik, mint olasz hangversenytermek, német főiskolák, s amerikai Concert- Hallok. Külföldi meghívások sora következik. így jut el New Yorkba, hogy Amerika nyolc államában adjon koncertet. Cleveland, s Pittsburgh lakossága, és helyi magyarsága köszöntheti élőben a Mestert. Egész életében fájlalta, hogy nincs magyar házimuzsika és a magyar családok zenei igénye nem terjed túl az alacsonyrendű külföldi kuplékon. Mégis kitte és remélte, hogy lesz még egyszer másféle magyar népdal is, mint a "ritka búza”, meg az "ityóka, pityóka”. Bartókkal tovább folytatva népdalgyűjtését, több mint háromezer népdalt gyűjtött, amelyekről a szakértők egyértelműen vallották, hogy az összegyűjtött dalok és dallamok megbonthatatlan egységet alkotva adnak kerek egészet. Felfedezi a gyermekéneket és megteremti a gyermekkórusok nagyszámú és hihetetlenül gazdag tárházát. Ennek eredményeként születtek meg sorra gyönyörű gyermekkórusai, amelyeket ma már egyként énekelnek a modern európai és távolkeleti gyermekkarok egyaránt, átvéve ezzel egyidőben a Kodály által megteremtett és kifejlesztett szolmizációs, úgynevezett Kodály-módszert, amely módszer az énektanitás alapvető eleme. (Lényege röviden, hogy egy dur vagy moll hangnemben kialakítja a hangközök és akkordok viszonyát, és ezt a viszonyt transzporálja a quintköz bármely előjegyzést tartalmazó hangnemeibe.) Életét egyre inkább a nép zenei nevelésének szolgálatába állítja. Tanít a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Zeneművészeti Főiskolán. Előadásokat tart magyar és külföldi egyetemeken, s közben számtalan kórus-és zenekari művet, daljátékot alkot, mint a méltán világhírű Háry Jánost, melyben egy egész nép hősi álmait és tragikus valóságát színpadra viszi. Számos kitüntetésben részesült, Magyarország három Kossuth- díjjal, külföld diszdoktori címmel, Arany Érdemrenddel jutalmazza az immár világhírű Mestert, aki zenei munkásságával, a szólóének, kórus-, zongora-, kamara-, és orkesztermuzsika formaművészetének tiszta, klasszikusan üde harmóniájával minden bizonnyal egyedül áll az újabb zeneirodalomban. Művészetének, munkásságának értékelése még sokáig tart és remélhetőleg az a nagy küzdelem, amit a magyar zene, elsősorban a népzene kutatása, rögzítése és továbbadása területén végzett, a magyar zenei fejlődés ragyogó jövőjét bizonyítja, illetve láttatja. Kodály Zoltán alkotásai ma már a zeneirodalom örökbecsű remekművei között foglalnak helyet, és reá is érvényes a Bartókról szóló megállapítás, miszerint, "valahányszor előadják egy művét, egy percre Magyarországra is gondolnak, ha nem többet, ennyit: mégsem lehet utolsó az az ország, ahol ilyesmi megterem.” 85 éves korában, 1967-ben, Budapesten halt meg.
