William Penn Life, 1992 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
December 1992, William Penn Life, Page 3 „Magyar Nyelv! Édes Nemzetemnek Nyelve . December hónapja Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója Valamikor azt gondoltam, hogy az Esztendő egy öregember, akinek van tizenkét fia. A tizenkét fiú közül a legidősebb December. A múló idők alatt velem együtt megnőttek ezek a fiuk is. Nem is fiú már December, hanem ember, bölcs ember. A megszokott mederben múltak a napok, majd elkövetkezett November utolsó napja. Gondoskodtam róla, hogy kellemes meleg legyen a szobában és vártam Decembert, aki a szelek és a csillagok menetrendje szerint éjfél után egy másodperccel meg is érkezett. Ahogy megpillantottam őt, bizony úgy tűnt nekem, mintha sápadt és törődött volna. Szólithatom-e December úrnak - kérdeztem tőle. Se úrnak ne szólítson, se más címmel ne tiszteljen engem, mert egy esztendőn keresztül velem semmi változás nem esett. Egyszerűen December vagyok most is, mint tavaly, s mint a megelőző években is, véges-végig visszafelé, amióta csak vagyok. Megtartottam régi szokásaimat is. Hideg a természetem, de a szivem forrón dobog a karácsonyi örömben. Szeretek havazni, s mindent elkövetek, hogy éjjelenként a csillagok ragyogni tudjanak. A kedvem fénylik néha, s máskor meg elborulok, de eme váltogató hullámzás mögött mindig egyforma és változatlan vagyok. S az is maradok örökké, mert igy van ez rendjén. Aki igaz ok nélkül megváltoztatja magát, az végül a napokkal és az éjszakával, az órával és a perccel együtt fog változni. így jön aztán a rend helyébe a rendetlenség, amikor senki sem tudja, hogy valójában hol van az ő helye és mi a dolga. Majd rámnézett és igy folytatta: Mi tizenketten vagyunk testvérek. De valahányan más-más természetűek vagyunk. Ennek folytán úgy osztottuk be egymás között a munkát, hogy mindegyik testvérem azt végezhesse, amit a természet szerint legjobban tud. Január öcsémnek például, marasztalnia kell a havat, vagy mindenképpen szerezni a felhőkből, ha nincs. Februárnak meg kell törnie a jeget, és reményt sejtetni a világgal. Március felébreszti a földet, és rábeszéli a napot, hogy a reménység ígéretét diadalra vigye. Április megküzd a múlandósággal, mint egy szeles vad köyök. Május már a győzelmet hirdeti, és a sziveket szerelemre összeszerzi. Utána Junius harsány kedvében elől jár, amikor a föld minden lénye énekel. Julius aztán áldásba borítja az országok földjét. Augusztus pedig búsásan fizet annak, aki dolgozik. Szeptember iskolába küldi a gyermekeket, a fákat, a növényeket pedig bölcs megnyugvásra tanítja. Október megcsinálja a szüretet, hogy bánatban, és örömben egyaránt kéznél legyen a bor. November meggyászolja a bajba jutott világot, melyet én már csak mesével tudok hitében megtartani, de én megtartom őt a hitben, egészen addig a napig, amig eljön a Messiás a földre. A sors őrizze meg az embereket attól, hogy az Esztendő fiai között is felboruljon a rend, és kitörjön a testvéri háborúság. Hogy például Január öcsém irigységből és hatalomvágyból Julius helyére törjön. Mert ez az egyetlen törvényszegés is pusztává tenné a földet! Milyen nagy szerencsének mondhatószóltam megnyugvással, hogy legalább az Esztendő fiai igy gondolkodnak, mondtam az éppen elköszönni készülő Decemberhez, akinek készülődnie kellett, mert még sok munka várt reá. Havaznia kell, mondta, aztán Szent Borbála ágyúját megpucolni, s előkészíteni az utat Mikulás barátja számára, és igy tovább. Mindenki hálás lesz, mondtam neki jószivvel. Igen mindenki, mondta, csak Szilveszter nem. Biztosítottam, nem hinném, hogy Szilveszter ne szeretné. Szeret -nevetett December, de eltemet. - Mit mondhattam neki, csupán azt, amit ő fejtegetett előbb, hogy ez az Élet rendje, s milyen jó, hogy ez igy van. Aztán elköszöntünk egymástól, December tovább ment, hogy munkához lásson. („Beszélgetésem Decemberrel” Kampis Péter öreg fiú December című elbeszélésének felhasználásával készült.) Én meg vártam a Borbála napot, ami a mi egyik legszebb régi női nevünk. December 4-én ünnepeljük. Ó-keresztény vértanunk Nikodémiában élt a 3.-ik században. Apja egy toronyba záratta, hogy ne ismerkedhessen meg Jézus hitével. Legendájából következően toronnyal, pálmaággal és imakőnyvvel kezében ábrázolják. Borbálát tekintik védőszentjüknek a tüzérek, a tűzoltók, az ágyú-és harangöntők is. A második világháborút megelőzően munkaszüneti nap volt a bányákban, és misén vettek részt a bányászok. A kisázsiai Myra püspökének Szent Miklósnak emléknapja következik hamarosan Borbála után. A 4.-ik században élt püspök legendája hamar elterjedt a bizánci egyháztól Itáliába, majd szerte a világon a gyermekek nagy ajándékozási ünnepévé vált. Aztán lassan elérkezik a várvavárt nap a Karácsony.- Már e szó kimondásakor ünnepi hangulat áraszt el: szalma zizzen és meleg párát fújnak képzeletemben a kérődző állatok, mig arany fénnyel csillag szikrázik át az égen. József szakállához szalmaszál tapad, karjának óvó ölelése Mariáján, és a jászol-bölcsőben ott látom a Kisdedet. Majd kétezer év óta állandóan ez a kép; számtalan festmény is segíti azóta az ember képzeletét, de semmit sem ér, ha karácsonykor nem mozdul bennünk ez a kép valósággá, és azt az egyszer volt csodát nem tesszük minden karácsonykor a jelenünkké, s nem járulunk oda hittel a jászolbölcsőhöz, s nem köszöntjük a megszületett örök igazságot: az Emberarcú Jézust, Isten egyszülött fiát, a jászolban fekvő Kisdedet áhítattal. Karácsony ... ha kimondom ezt a szót Szeretet üzen általa. És milyen sok árnyalattal: megbocsátó szeretet, tűrő és féltő szeretet, gondoskodó, önzetlen, önfeláldozó, boldogító és ki tudná még felsorolni, hogy hányféle szeretet. Hisz a szeretet ezerorcájú, ezerszinű, ezerágú. Ezeket az ágakat pedig soha nem engedhetjük kiszáradni, elsorvadni, mert gyakorlásuk nélkül emberségünk kihal, az az élet megfagy körülöttünk, Karácsony - Ha kimondom ezt a szót- a Békesség kerít hatalmába, s a Békesség óhajtása, melyre mindig vágyik, és vágyott az ember. Békességre magunkban, családunkban, ember közösségünkben, a világban. És aki nem a Békességet akarja, az ne is mondja ki ezt a szót, mert lángra lobbanthatja, és elégetheti.- S ha kimondom ezt a szót - a HIT zenél fel bennem. Orgonazúgásos, templomi harang-zúgásos csillagpelyheket hullató hóesésben. Karácsony, karácsony - mondom újra és újra ... s mi mást hivánhatnék e szó melle, mint azt, hogy a Béke fogja karon Szeretetet és együtt járuljon a megszületett Gyermek-Jézushoz, hogy mindannyian Békebén és Szeretetben Jézussal együtt ünnepelhessünk, mert Karácsonyeste, s gyertyafény S?iv a szívhez oly közel. Sok fenyőág és sok kar, amely egész világot átölel. De van szív, mely nem lel szivet Van seb, melyre nincsen ir. Nincs ember annál szomorúbb, Mint ki karácsony-este sír. (Falu Tamas) Welcome To Our Fraternal Family JOELLE M. CONSOLARO Branch 296 Springdale, PA JESSICA MARIE FILLER Branch 44 Akron, OH PAUL DAVID FILLER, JR. Branch 44 Akron, OH NICHOLAS GALEN HUGHES Branch 8340 Dundalk, MD MARCUS R. NEMETH Branch 28 Youngstown, OH We happily present for your enjoyment more of our newest William Penn Association members. If you have a child age 5 or under who recently joined our Association, send us his or her picture so that all our members can welcome your child into our fraternal family. All photographs will be published as soon as possible.
