William Penn Life, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

magyar testvéri közösséget, “A William Penn Fraternális Egyesületet.” Ezért most, mint végső tisztességadás, meghajtom előtte az elismerés zászlaját megköszönvén neki, hogy nemcsak álmai­ból adott nekünk, nemcsak államférfiul együttműködését, de a jövőből is adott nekünk, amikor fiatal erőt, egy nagyobb jövő Ígéretét adta nekünk vejének, Stel­­kovics Albertnek tehetségében és hűsé­gében, aki tisztviselőtársam, hűséges ba­rátom, a William Penn Fraternális Egyesület országos titkárja. Vasas József, nyugdíjba vonulása után, 1955-ben Orlandóba költözött, Floridába, hogy egy napsugaras öregkort osszon meg egy szeretett élettárssal, akinek a betegség okozta távolléte még jobban szomoritja szivünket. Vigasztalja meg őt a Szeretet Lelke. Harmincnyolc esztendei testvériségi élet után azonban, hogy is tudott volna Vasas József visszavonulni a szolgálat teréről? Floridába költözése után hama­rosan eszköze lett egy magyar klub megszervezésének a nyugdíjasok számára Orlandóban, Floridában és élete végéig ebben a klubban a vidámság és öröm forrása volt. Vasas József élete más mezőkön is gyümölcstermő volt. Egyházát és a Szent Név Társulatot hűségesen támogatta. Élete az első zsoltárra emlékeztet, mely­ben igy van megírva: “És olyan lesz, mint a folyóivizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden mun­kájában jó szerencsés lészen.” Hat gyermeke, három fia, három leá­nya, nyolc unokája és két dédunokája életét virágoskertté varázsolták. Nem tu­dunk élete gyümölcsös áldásáról jobban megemlékezni, mint azzal hogy itt fel­soroljuk azok neveit, akiket annyira szeretett és olyan boldogan dédelgetett: GYERMEKEI: Margit, Varga Istvánné, Bridgeport, Connecticut; Mária, Stelko­­vics J Albertné, Pittsburgh, Pennsylva­nia; Anna, Sucheczky György né, Bridge­port, Connecticut; Vasas József és neje, Mária, Bidgeport, Connecticut; Vasas Béla és neje, Christine, Bridgeport, Connecticut; és Dr. Vasas Gyula és ne­je, Heleana, Bridgeport, Connecticut. UNOKÁI: Vasas Rosemary, Eitel (Stel­­kovics) Katherin, Vasas Christine, Wil­liam, Jane és Mihály, Sucheczky Susan és Jean. DÉDUNOKÁI: Eitel Jill és Susan. Gyászolja még szeretett testvére Alexander Barbara. Szeretett Barátaim! Szavak, különösen ilyen szerény sza­vak, mint az enyéim, nem tudnak eléggé méltányosan bizonyságot tenni egy ilyen nagy életről és munkálkodásról, mint Vasas Józsefé volt. Ezért tegyünk mi itt és most fogadást arra, hogy az ö élete méltatása és legmaradandóbb emlékműve legyen kifejezve abban az önzetlen szol­gálatban, melyet mi a testvériség, kü­lönösen pedig az amerikai magyarság körében végzett szolgálatban fejtünk ki itt és szerte e világon, hogy emléke ebben legyen örökre megtisztelve. Adja Isten, hogy semmi se vesszen kárba, amiben ő hitt és amiért ő mun­kálkodott, hanem inkább, hogy erre a fundamentumra, melyet ö és kortársai teremtettek számunkra, mi úgy építsünk tovább, hogy majd egykoron mi is hall­hassuk azt a mennyei verdiktumot (kije­lentést) mely, hiszem, őt már az ország kapuiban fogadta: “Jól vagyon, jó és hü szolgám! Kevesen voltál hü, sokra biz­lak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe!” Vasas József! tagtárs, atya, nagyapa, dédapa, barát, munkatárs, honfitárs! Is­ten veled a viszontlátásra! Az emlékbeszéd szövegét is leközöljük, mert Egyesületünk hálás érzéseit egy hűséges munkás és építőtárs felé mély­ségesen kifejezi. A tiszteletbeli halottvivők a következők voltak: Charles Elmer, országos elnök; Kocsis Albert, a volt Rákóczi Segély Egyesület országos elnöke; Varga L. La­jos, országos alelnök; Bero Ferenc, or­szágos igazgató; Torna József, országos igazgató; Kereszti László, a Számvevő Bizottság tagja; Zelle Sándor, képviselve az Amerikai Magyar Katholikus Egyesü­let Szent László Osztályát. Halottvivők voltak: Vasas Béla (Wil­liam), Vasas József unkája; Andó Fe­renc, Tamás József, Gall S. Edward, Balogh András és Zadravec Márton. A gyászistentiszteletet Ft. Seregély Zoltán a Szent István Római Katholikus Egyház és Ft. Bodnár P. Vince, a Szent Anna Egyház lelkipásztorai végezték a templomban. A rózsafüzért a Szent Ist­ván Szent Név Társaság imádkozta végig. A temetőben a sírnál országos alelnö­­künk, Varga L. Lajos mondotta el a végső elismerő szavakat, mely utolsó és jól megérdemelt méltatása volt Vasas József életének, aki egy hosszú életen keresztül olyan lelkesítő és kívánatos mintaképe volt olyan sokunk számára. Élete példája arra biztatott mindnyájun­kat, hogy jobban és hathatósabban szol­gáljuk embertársainkat mi is. Valóban azt mondhatjuk Vasas Józsefről, hogy a testvériségnek ragyogó mintaképe volt. Amig élt, akármikor hozzá lehetett for­dulni tanácsért, meglátásokért, most pe­dig, amikor nincs már többé közöttünk, akármikor is legyen szükségünk bátorí­tásra, lelkesitésre és felvidámitásra, ami­kor nem úgy mennek dolgaink mint szeretnők, csak vissza kell emlékezni életére és példaadó vezérszerepére és abból meríthetünk elegendő inspirációt azoknak a céloknak elérésére, melyek szolgálatában ő eltöltötte életét. Ö ugyan eltávozott e földi életből, de lelke velünk marad mindaddig mig emlékezni és hálálkodni tudunk. Nyugodjon Atyjának békességében, aki­nek nevében olyan sokat tett embertár­saiért ! Varga Lajos alelnök sirnál mondott szavai: Azért gyűltünk össze most és itt, hogy szeretett barátunk, Vasas József felé utoljára tisztelegjünk. Mindig nehéz fel­adat volt számomra ilyen alkalomkor szólni, de most majdnem lehetetlen, mert öt gyermekkorom óta ismertem. Gondo­latok özönlenek agyamban, de ajkam nem tudja azokat szóba önteni. Vasas Józsefnek varázsa számomra halk hangjában, türelmében és megértésében rejlett. Vasas József azért született, hogy nagy sikereket érjen el, nem azért, hogy ku­darcot szenvedjen. Életét eltörölhetetle­­nül jellemezték korszakot alkotó csele­kedetei. Fáradhatatlan iparkodásával a magyar nép elétében, egyháza, városa, testvéri szövetségei, a Szent László és a Rákóczi életében hatalmas teljesítménye­ket ért el. Sohasem dolgozott önérdekből, hanem mindig az olyan szervezetek esz­méiért és lelkűidében, melyek a feleba­ráti szeretetet gyakorolták mindenek ja­vára. Hatalmas lelke, a középrendüséget nem tűrő akaratereje, családja iránti szeretete, barátaival, a Rákóczi Egylettel és a William Pénnél szemben gyakorolt hűsége, önmaga számára felállított ma­gasztos célok olyan példát mutattak, me­lyek mindenkit, aki csak ismerte inspi­ráltak. Távollétében is sokan közülünk hallani fogjuk szelíd, de erőteljes hangját, amint a háttérből buzdít nagyobb erőfeszítésre és feladataink iránti nagyobb odaszánt­­ságra. Amikor egy vezér elesik, a követői számára nagy megpróbáltatások várnak. Ekkor elérkezett az idő, hogy az ö bölcsességével élve, az ő tanácsára, bá­torságára emlékezve, magukra vállalják a vezetés szerepét, melyre ráneveltettek. Vasas Józsefet most magához szólította Teremtöje, Istene, akiben olyan mélysé­ges hite volt. Távozása nagy vesztességet jelent számunkra. Vigasztaljon azonban bennünket az a tudat, hogy a világot gazdagabbá tette az ő lelkülete, lelkese­dése, munkája és az eredmények, me­lyeket elért. Ezért tehát, barátok, családja, nőtest­vére, gyermekei, rokonsága, vigasztaljon minket Krisztus Ígérete: “Boldogok, akik simák, mert ők. megvigasztaltatnak.” “Boldogok a halottak, akik az Urban haltak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket.” Ahogy meghaltunk úgy fogunk élni a halál után. Ha Istent keresve halunk meg, meg is találjuk Őt. Örök világosság fényeskedjék neki. Nyugodjon lelke békében és mind a hívők lelke, akiket az Ur kegyelme hi­vott magához. 9

Next

/
Thumbnails
Contents