William Penn Life, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
MEGVALÓSULT ÁLOM IRTA: BENCZE JÁNOS nyugalomba vonult főelnök Őszintén sajnálom, hogy a múlt évben tartott konvenció óta nem jelenhetem meg az igazgatósági gyűléseken, hogy kifejezzem elismerésemet azért a nagyszerű munkáért, amit a konvención kifejtettek és azóta is végeznek. Szerencsémre, a múlt évben átesett operáció óta egészségi állapotom már annyira rendbejött, hogy a szeptemberben tartott igazgatósági gyűlésen megjelenhettem. Órákon át élvezettel figyeltem a gyűlés menetét, a tízperces szünet alatt pedig emlitettem, hogy sok-sok évvel ezelőtt milyen mások voltak úgy a konvenciók, mint az igazgatósági gyűlések és mennyi nehézségen ment át a Yerhovay Segély Egylet, amig meg tudtuk kezdeni a második generáció beszervzését. Elmondtam bizonyos régen történt eseteket, amiket mosolyogva hallgattak és kértek, hogy Írjam meg hivatalos lapunk részére azokat az eseményeket, amik megelőzték az egyelet fejlődését és lehetővé tették a második generáció beszervezését. Bár már nehezemre esik még az Írógépen való Írás is, készséggel teljesítem kérésüket, mert bizonyára sokan vannak tagjaink között olyanok is, akik akkor vándoroltak be Amerikába, amikor a régen dúló egyesületi harcok már megszűntek, ezek tehát bizonyára érdeklődéssel fogják olvasni, hogy milyen harcok előzték meg, a jó életbiztosítási kötvények bevezetését és a második generáció beszervezését. 1901-ben érkeztem az Egyesült Államokba. Mivel élvezettel olvasgattam az itt megejelenő magyar lapokat, hamarosan értesültem az itteni egyleti harcokról, én azonban csak azokról a fontos eseményekről kívánok röviden megemlékezni, amelyekben én is tevékenyen vettem részt. 1920-ban, a Clevelandban tartott konvención vettem először részt, mint a 70-ik fiók (Newark, N. J.) megbízottja. Ezen a konvención számoltak be részletesen a kp. tisztviselők arról, hogy az Insurance Departmentek követelik, hogy az egylet térjen át a korszerinti ráta bevezetésére. Abban az időben ugyanis a tagok egyforma havidijat fizettek. Az Insurance Departmentek nem találták megfelelőnek azt a rendszert, amelyben a 16-17 stb. éves fiatalok ugyanazt a havidijat fizetik, mint a 45 és 50 éves tagok. Bemutattak a kp. tisztviselőknek egy listát, amelyen vagy 15 olyan megbukott egyletnek a nevei voltak felsorolva, amelyek szintén egységes havidij alapján működtek, de mivel a fiatalság nem volt hajlandó az ilyen alapon működő egyletekbe belépni, mert a nagy életbiztositó társaságoknál alacsonyabb havidij mellett kaphatak biztosítást, 20- 25 évi működés után megbukta. Jelezve volt a listán az is, hogy egy-egy megbukott egyletnél, hány egyén volt olyan korban, hogy képtelenek voltak újabb biztosítást szerezni. Ezt tudva követelték, hogy a testvériségi alapon működő egyesületek is olyan korszerinti rátát vezessenek be, amelyet hivatásos Actuary dolgozott ki. A kp. tisztviselők be is mutattak ilyen rátát. Napokon át tartó vita után a konvenció elfogadta ugyan a korszerinti ráta bevezetését, de nem azt, amelyet az Insurance Department jóváhagyott, hanem azt, amelyet az alapszabály módosító bizottság dolgozott ki. Mivel az Insurance Department ezt a korszerinti rátát nem fogadta el, illetve hagyta jóvá és a működési engedély megvonásával fenyegették az egylet vezetőségét, az 1923-ban (Pittsburgh, Pa.) tartott konvenció kénytelen volt a törvényesnek minősített korszerinti rátát elfogadni. A kp. tisztviselők, hivatalos lapunkon keresztül részletesen ismertették az uj kötvényben fogalalt előnyöket, rámutattak arra is, hogy pár évi tagság után a kötvényeknek már készpénz értéke lesz, amelyekre a tagok, szükség esetén kölcsönt vehetnek fel. Ismertették továbbá az uj kötvények által nyújtott egyéb előnyöket is, sajnálattal láttuk mégis, hogy a tagok nagy számban adták fel kötvényeiket. Sokan azt remélték, hogy más egyleteknél alacsonyabb ráta mellett kaphatnak életbiztosítást. Ha akkor már lett volna az egyletnek legalább vagy 20 kiképzett szervezője, akik megjelenhettek volna a fiókok gyűlésein és élőszóval megmagyarázták volna az uj kötvények által nyújtott összes előnyöket, sok ezer tagot lehetett volna a kimaradástól megmenteni. Én 1925-ben a Hazleton, Pa.-ban tartott konvención lettem az igazgatóság tagjává megválasztva. Ezen konvenció után egy évre, a vezetőségnek sikerült, a központi irodát Hazletonból Pittsburghba áthelyezni, amit a tagság nagyrésze már régen sürgetett. Az 1927-ben, Pittsburghban tartott konvención, a főelnök és a három központi tisztviselő újra meg lett választva. Én az alelnöki állásba kerültem be. Tudva azt, hogy Pittsburgh a magyarok által sűrűn lakott városoknak központjára esik, az igazgatóság sürgette a kp. tisztviselőket, hogy fokozottabban szorgalmazzák az uj tagok szerzését és keressenek valami módot a második generáci beszervezésének megkezdésére is. Sajnos, a konvenció után alig telt el egy év, amikor a napilapok és a hetilapok nagyrésze elkezdte támadni a kp. tisztviselőket. Azzal vádolták őket, hogy az egylet vagyonát helytelenül fektetik be. Az igazgatóság hamarosan el is rendelte az ügyben a vizsgálatot, a fegyelni bizottság azonban csak a főelnököt találta bűnösnek és Ítélte állásának elvesztésére. Az Ítéletet a Fellebbezési Tanács is jóváhagyta. Nem örültem, amikor a Fellebbezési Tanács elnöke telefonon közölte velem a döntést, jelezve azt is, hogy attól a perctől én vagyok az egyesület főelnöke. Az alelnöki állást pedig Bozsvay János vette át. Reméltük, hogy ennek megtörténte után a lapok beszüntetik a támadásokat, de nagyon csalódtunk. Még fokozottabban folytatták a támadásokat. Nem Írták meg nyíltan, de a sorokból azt is kilehetett olvasni, hogy azzal is vádolták a kp. tisztviselőket, hogy a bondok vásárlásánál jutalékokat kapnak. Ezeket olvasva, a kerületek erősen követelték a rendkívüli konvenció összehivását. Mivel az igazgatóság is szükségesnek látta a rendkívüli konvenció összehivását, 1929 augusztus havára azt összehívtam. Dacára annak, hogy nem lett bizonyítva, hogy a három kp. tisztviselő a bondok vásárlásánál jutalékokat kapott, mivel a lapok a befektetések minőségét is erősen birálgatták, több napon át tartó vitatkozás után, a kp. titkárt és pénztárnokot, állásuk elvesztésére Ítélte a gyűlés. A kp. számvevő ellen nem emeltek vádat, mert abban az időben a számvevőnek még nem volt beleszólása a bondok vásárlásába. A titkár és a pénztárnokra vonatkozó határozat kimondása után, a képviselők között azonban sokan voltak olyanok, akik attól féjtek, hogy ezek nem nyugszanak bele a konvenció döntésébe és bíróság elé viszik az ügyet, amiből tovább tartó kellemetlenség származhatik az egyletre. Hogy ezt elkerüljük, indítványozták, hogy szavazzon meg a konvenció az állásától megfosztott két tisztviselő részére hat-hat havi fizetést, azzal a feltétellel, ha tanuk előtt aláírják a jogtanácsos által elkészített nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy ezen ügyből kifolyólag semmiféle eljárást nem fognak indítani az egylet ellen. Ezen kivül kötelizik magukat arra is, hogy mindaddig bent maradnak hivatalukban és végzik teendőiket, amig a helyükre megválasztottak, el nem foglalják állásukat. Ezt a nyilatkozatot mindketten aláírták. Ez nagyban megnyugtatta a képviselőket. Ennek megtörténte után ebéidő következett amikor a képviselők megkezdték a tanácskozást, hogy kiket jelöljenek az állásokra. A pénztárnoki állásra már volt pályázó, akit a képviselők megfelelőnek tartottak, a titkári állásra azonban csak egy olyan képviselő pályázott, akit a képviselők kommunistaként ismertek, annak megválasztásáról a nagy többség tehát hallani sem akart. Hozzám több képviselő jött azzal a kéréssel, 10
