Washingtoni Krónika, 1977. szeptember-1978. június (2. évfolyam, 1-4. szám)
1978-03-01 / 3. szám
Az amerikai külügyminiszter hivatalos tolmácsa TÓTH CSANÁD volt. Az amerikai és magyar himnuszok elhangzása után az Egyesült Államok képviseletében megjelent CYRUS R.VANCE külügyminiszter tartott beszédet, melyben visszaemlékezett KOVÁTS MIHÁLY huszárezredesre is, aki az ameri - kai nép függetlenségi harcában életét áldozta az eszméért. Ugyancsak is - mertette KOSSUTH LAJOS nagy tekintélyét és tiszteletét,valamint független lenségi eszméinek visszhangját az Egyesült Államok népeiben. A magyar államot APRÓ ANTAL az országgyűlés elnöke képviselte. Vá - laszbeszédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép tiszteli a szorgalmas amerikai népet, ismeri és becsüli kiemelkedő eredményeit. Kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy a koronázási ékszerek átadása erősiteni fogja a két nép kapcsolatát és együttműködését. A KORONÁZÁSI ÉKSZEREK ÁTADÁSÁT ÉS ÁTVÉTELÉT ELISMERŐ BESZÉDEKBEN MINDKÉT ÁLLAM HIVATALOS KÉPVISELŐJE A "SZENT ISTVÁN KORONÁJA" KIFEJEZÉST ALKALMAZTA. Majd felhangzottak a vezényszavak és a feszes léptű diszőrség- a Parmentben 30 év óta először felcsendülő SZÓZAT hangjai mellett - a szomszédos terembe gördítette a nemzet kincseit tartó emelvényeket. Ez volt az egyetlen pillanat amikor érzelmekről beszéltek a szemek... De a következő percben, az ajtók bezáródásának pillanatában, már viszszatért a fizikai valóság. Megjelentek a Parlament pincérei, hogy pezsgővel és különböző italokkal, valamint delikát falatkákkal kcrbekmáljak a vendégeket. Es megkezdődtek a koccintások, valamint a politikai és diplomáciai élet "boszorkány" művészetének jelenségei, melyekről az osztrák, német és angol lapok riportjainak ismertetése közben számol be a WASHINGTONI KRÓNIKA "TESSÉK ELMONDANI AZ AMERIKAI NÉPNEK..." A kupolacsarnok túlfűtött melegétől áthevülve léptem ki a Parlamentből. Időközben beesteledett és az Országház térségének járdáin lényegesen megnövekedett az érdeklődők száma. Általános megitélés szerint több mint ezer ember várakozott órákon keresztül: hátha kiszivárog valami a történelmi esemény részleteiből. Sokan közülük ide-oda tipegtek-topogtak a Duna-menti szél januári hidegében. A külföldi sajtótudósitók autóbuszához igyekeztem, hogy résztvehessek a nap befejező programjában: a sajtófogadáson. A tömeg előtt elhaladva többen megszólítottak: "Tessék mondani" kezdték, pedig akkor még nem is tudták, hogy magyar vagyok. "Tessék mondani mi történik a Parlamentben?" Megálltam. A szolgálatot teljesítő rendőrök nem szóltak semmit. A velem szembenállók azonnal észrevették sajtókártyám adatait és gyorsan továbbment a hir: "Amerikai!... és magyar!... szépen beszél magyarul..." Körbevettek. Újból és újból el kellett mondanom mi történt a Parlamentben. / A Koronával kapcsolatos programokról csak utólag értesült Magyarország népe. A parlamenti ünnepséget annak befejezése után két órával későbben mutatta be a magyar televízió./ Röpködtek a kérdések, a kérések és csalódások panaszai. "Tessék elmondani az amerikai népnek, hogy nagyon-nagyon hálásak vagyunk amiért visszaküldték Szent István koronáját..." "De azt is tessék elmondani...nagyon fáj nekünk, hogy mi, a magyar nép, kimaradtunk az ünneplésből... Hallgatjuk mi Szabad Europa adását is és tudjuk, hogy Carter elnök ur azt mondta az amerikai nép a magyar népnek küldi vissza Szent István koronáját... És nem úgy lett... Mi másként szerettük volna megünnepelni...Tessék ezt is megirni..." Megígértem, hogy megirom és továbbmentem. Újabb csoport vett körül. Középkorúak és fiatalok./Mennyi fiatal!!/ Az egyik 40 év körüli asszony mintha hitvallását hirdette volna : /folyt./ • 5 -
