Washingtoni Krónika, 1977. szeptember-1978. június (2. évfolyam, 1-4. szám)
1978-03-01 / 3. szám
6 "Tessék elmondani az amerikai népnek, hogy Szent István a Szüzanyának ajánlotta fel országát és koronáját...Tessék elhinni, hogy az 6 közbenjárására történt csoda...mert ma van Háromkirályok napja és mi ma kaptuk vissza Szent István koronáját...Tessék majd visszaemlékezni erre..." Amig a kérését ismételgette gyorsan körbekutattam az arcokat. Fénylő szemű fiatalok, Budapest mai ifjúsága... de nem mosolyodott el senki, még a néhány "hippie"haju sem... Egy nyurga fiatalember emelt hangon szegezte felém a kérdést: "Azt tessék megmondani mikor adja vissza Amerika az aranykészletünket amit a háború után elvitt?" Nem kellett válaszolnom.Csak úgy röpködtek felé a gúnyos nevetések és megjegyzések: "Még ilyesmit!...Micsoda fajankó!...Hol él maga, hogy nem tudja mi történt az aranykészletünkkel?!..." és egymást túlszárnyaló hangon folytatták a kioktatást. Ekkor vettem észre, hogy különböző irányból egy-e^y rendőr igyekszik felénk. Egy-két pillanatra úgy megdermedtem, hogy érzékszerveim megszűntek működni... De a következő percben mázsás súly legördüléseként szabadultam fel. A rendőrök egyike udvariasan közölte: "Nem akarjuk megzavarni a társalgást, de tessenek továbbvonulni, mert akadályozzák a forgalmat." /Mögöttem már elállták a Parlamenthez felhajtó autó útját./ A járdán állók mögé kerültem és valóban zavartalanul folytathattuk a "társalgást. Itt-ott idősebbek, jóval több középkorú, a legtöbbje azonban fiatal volt. De mind egyformák voltak abban, hogy a hideg szeles estében - csodaként - órákon keresztül várakoztak: hátha megtudnak valamit a hazaérkezett Szent István koronáról. Elmondták reménykedésüket...beszéltek volt terveikről...csodálatos ünnepségről álmodoztak...diadalmenetben szerették volna megmutatni a világnak örömüket és tiszteletüket Szent István koronája iránt. Akivel csak beszéltem, mindenkinek megígértem teljesíteni fogom kérésüket: tolmácsolni fogom az amerikai népnek küldött köszönetüket és hirét viszem csalódásaiknak is. A számomra rendkivüli élmények túlfűtött izgalmaiban, megfeledkeztem a Hiltonban lévő sajtófogadásról, sőt még a januári hideg szél erejét sem vettem észre. * A kupolacsarnokban lezajlott történelmi eseményről a magyar sajtó másnapi^száma többnyire első oldalon számolt be. Az elhangzott beszédeket a legtöbblap teljes egészében közölte. A kommentár nélküli beszámolókat a külföldi, főként a TASS hirszolgálat visszhangja egészítette ki. Budapest érdeklődésének fokmérője,hogy 1978. január 7*-én szombaton délben már egyetlen napilapot sem lehetett kapni. A pavilonok és ujságbódésok egybehangzó véleménye szerint: "Tizszer annyi is elkelt volna." * Az "American Friends of Arts"-nak Budapestre szervezett karácsonyi útjáról január 9«-én - már a Duna-menti hideg szél erős hatásával - érkeztem meg otthonomba. Ezért csak két héttel későbben kezdhettem hozzá, hogy eleget tegyek Ígéretemnek és tolmácsoljam a Parlament előtt összeverődött magyarnép delegációjának üzenetét. Megirtam és megpróbáltam eljuttatni az amerikai néphez - a WASHINGTON POST-on keresztül. Lehetséges, hogy "már idejét múlta" [?J - mert a WASHINGTON POST nem közölte... ^ A WK szerkesztője a budapesti látogatása alatt szerzett benyomásairól a következő lapban fog beszámolni.
