Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós: Halátjárók
80 Pannonhalmi Miklós: Halátjárók- rövid-távú vándorlók (< 30 km/év egy irányban): pénzes pér, csuka, lápi póc, szélhajtó küsz, fenékjáró küllő, ponty, kárász, domolykó, szilvaorrú keszeg, compó, sügér, süllő, bucók. A valódi vándorlás figyelembe veszi a periodicitást is (éves, évszakos vagy napi) egy vagy több különböző élettér között, mely a populáció nagy részét érinti. A vándorhalak a következő élettereket keresik fel: Diadrom fajok: halak, melyek a tenger és az édesvíz között vándorolnak:- anadrom fajok: a legtöbb időt a tengerben töltik, és ívásra vándorolnak az édesvizekbe;- katadrom fajok: életük nagy részét az édesvízben töltik és ívóhelyek felkeresésére vándorolnak a tengerbe;- amfidrom fajok: az életciklusuk során szabályos vándorlást végeznek tengerből az édesvízbe vagy fordítva, de anélkül, hogy a vándorlásuk kapcsolódna a szaporodáshoz. Potamodrom fajok: halak, melyek csak az édesvízben vándorolnak. Oceanodrom fajok: halak, melyek csak a tengerben vándorolnak. Ennek alapján a diadrom vándorhalak fejlődése igényli az összeköttetést a folyóvízi és a tengeri életterek között, míg a potamodrom fajok esetében az átjárhatóság követelménye az adott víztesten belül szükséges a stabil populációknak a folyóvizekben történő fenntartásához. Az egymástól távolabb lévő rész-élőhelyek különböző funkciókat töltenek be - ívó hely, táplálkozó hely, telelő hely - a populáció fejlődése szempontjából. Ennek megfelelően az egyes élőhelyek közötti mozgást ívási vándorlásnak, táplálkozási vándorlásnak, telelőhelyre történő vándorlásnak nevezzük. Ezen felül olyan halmozgás is jelentkezik, mint a kompenzációs vándorlás, az egyes életterek újbóli vagy ismételt benépesítése, az állomány-sűrűség kiegyenlítése, a menekülési helyek felkeresése. Ezen életterek eléréséhez azonban mindenképpen szükséges a hosszmenti átjárhatóság ugyanúgy, mint a mellékágak és a mellékvízfolyások elérhetősége. A Vándorhalak Világalapítványa az élő bolygó indexről szóló kiadványában (LPI 2020) foglalkozik a vándorló halakkal. Megállapítja, hogy ezek a fajok sokkal veszélyeztetettebbek más halcsoportokhoz viszonyítva. Az egyes földrészekre meghatározták az 1970-2016 közötti adatbázis alapján a vándorló halfajokat. Az Európára meghatározott vándorhal fajok közül kiválaszthatók a Duna vízgyűjtő területén előfordulók. A vándorló halfajok számára biztosítani kell a Víz Keretirányelvben (EU 2000) megfogalmazott követelményeket, azaz meg kell tenni minden intézkedést a szabad vándorlás, a szaporodás és a táplálkozás lehetőségének biztosítására. Ilyen intézkedés lehet az akadály megszüntetése, vagy átjárhatóságának megoldása.
