Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós: Halátjárók
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 81 3.1. Úszóképesség/teljesítmény A halak viselkedése az áramló vízben és az egyes halfajok úszóképessége alapvető jelentőségű a halvándorlást segítő müvek koncepciójában. Az a sebesség, amit egy hal el tud érni, elsősorban a test alakjától, valamint az izomrendszer teljesítőképességétől függ. Egy fajon belül jelentős különbség van a testmérettől függően. Minél nagyobb egy hal, annál nagyobb abszolút úszási sebességet (m/s) tud elérni. A relatív úszási sebesség a hal teljes testhosszának (TH) és egy másodpercnek a hányadosa (TH/s). A relatív úszási sebesség tehát azt mutatja, hogy a hal testhosszának hányszorosát teszi meg egy másodperc alatt. Mivel az úszási sebesség az idő függvényében exponenciálisan csökken, az időtényezőnek nagy jelentősége van egy bizonyos úszási sebesség fenntartásánál. A következő teljesítmény kategóriák különböztethetők meg:- tartós úszási sebesség (fenntartható úszó sebesség): az a sebesség, ami a vízben történő normális előrehaladáshoz tartozik és hosszú (> 200 perc) ideig az izomzat fáradása nélkül fenntartható. Ebbe a kategóriába tartoznak a diadrom halak vándorlási sebességei;- gyors úszási sebesség: ez a sebesség csak rövid időre (20 s-től 200 percig) tartható fenn, és az izomzat fáradásához vezet;- kritikus úszási sebesség: ez azt a legnagyobb áramlási sebességet jelenti, amivel szemben a hal egy bizonyos ideig ellenáll, mielőtt lesodródna;- sprint sebesség (maximális sebesség): a legnagyobb sebesség, melyet az izomzat anaerob anyagcsere-körülmények között rövid időre (< 20 s) fenn tud tartani. A maximális teljesítmény után azonnal „pihenő” vagy „kimerülés utáni” úszás következik. A sprint sebesség elsősorban a menekülésre vagy az áldozat elérésére szolgál. A halvándorlást segítő művek konstrukciójánál különösen a sprint és kritikus sebességnek van jelentősége. Ezek az úszási sebességek döntően meghatározzák a halvándorlást elősegítő műveken történő átjutás eredményességét, vagy éppen eredménytelenségét. Egyazon halfaj ugyanolyan testméretű egyedének úszási teljesítménye jelentősen függ a hőmérséklettől, az oldott oxigén tartalomtól, a víz szennyezőanyag terheltségétől és a hal kondíciójától. A maximális sebesség a testhossztól függ. A lazacfélékre 10 TH/s, a pisztrángokra 8,5-11 TH/s értékeket adnak meg. Míg a lazacfélék kb. 40 cm-ig elérik a 10 TH/s maximális sebességet, a pontyfélék és sügérfélék 30 cm-ig több mint 11 TH/s maximális sebességet érnek el. A legtöbb halfaj eléri a 6-9 TH/s relatív sebességet. A halvándorlást elősegítő műveken elsősorban az adott vízrendszerben élő halfajoknak kell átjutni, ezért rendkívül fontos a kisebb halak teljesítő képességét figyelembe venni. [A ritrális régióban (pisztráng és pénzes pér régió) ezek, pél
