Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 3. füzet 189 évig a régi helyén maradt. Az áthelyezés oka a rakpart újabb átalakítása volt. Ugyanis 1928-ban átadták a Csepeli Szabadkikötőt, a Ferencvárosi kikötőt pedig több szakaszban (1925, 1930-1932) bővítették, így a belvárosi - Lánchíd környéki - teherrakodási tevékenység fokozatosan visszaszorult (1937-ben szűnt meg végleg). A rakpartokat így felszabadították a rakodási tevékenység alól, és visszaadták a városnak, azokat már csak az egyébként is városképbe illeszkedő személyhajó-állomások foglalták el (Szilágyi 1988, Koliindzsija 2020). Az észlelések egyszerűsítése érdekében 1935-ben a Vigadó térnél is megépült az árvízi mércetag, viszont feltehetőleg az Eötvös téri árvízi mérce is megmaradt, valószínűleg fővárosi üzemeltetésben. Ezt támasztja alá, hogy az Eötvös térnél, a felső rakpart lépcsőlejárójánál jelenleg is van egy árvizes mérce - feltehetőleg az eredeti tartógerendán, amelyen a Fővárosi Önkormányzat végez nagyvízi észleléseket. 1986-ban a mércetagot felújították és továbbra is a főváros használja árvízi észlelésekre (Szilágyi 1988). Nullpontja eltér a Vigadó téri állomás nullpontjától, ami az elmúlt évtizedekben többször okozott félreértést az árhullámok tetőző vízállásainak megállapításakor. 2.6. A Vigadó téri vízmérce A teherrakodási tevékenységtől fokozatosan felszabaduló, szinte már csak személyhajó kikötőknek helyet adó pesti rakparton 1933 januárjában lejjebb, a Vigadó téri hajóállomás melletti lépcsőhöz költözött az állami vízmérce. Ekkor csak a kis- és középvízi mércetagok (4. ábra) kerültek át az Eötvös térről, árvízi mércét az itteni felső rakparti feljáróhoz csak bő két évvel később építettek, ez 1935. december 19-től állt üzembe (Szilágyi 1988). 4. ábra. A Viadó-téri vízmérce 1936-ban (Forrás: Vízmérce törzskönyv)
