Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
182 Kovács Péter: A Duna budapesti állami vízmércéjének története ionjának hídjánál épült egy vízmérce (3-aspont az 1. ábrán), amely a következő két évtizedben működött. Ezután a vízmérce ismét a budai oldalra, a Lánchíd alatti első lépcsőlejáróhoz (4-espont az 1. ábrán) került át, mivel egyebek mellett útban volt a pesti rakpart átépítésekor. Innen, a jobb partról közel húsz év után a korábbi helyére került vissza, a bal parti Eötvös térre (3-as pont az 1. ábrán), ugyanoda, ahol pár évtizeddel korábban a gőzhajózási vízmérce is működött. Az utolsó helyváltoztatás kilencven évvel ezelőtt történt, amikor a kis- és középvízi mércetagokat mai helyükre, a Vigadó térre helyezték át (5-ös pont az 1. ábrán). Az árvízi mércetag néhány évvel később került a jelenlegi helyére. Az 1. ábrán a 6-os pont a Lánchídi vízmérce házikót jelöli, amely száztíz évvel ezelőtt időjárási mérő- és tájékoztató épületként kezdte pályafutását, majd 1943-tól egészen a Vigadó téri állomás távjelzésének huszonöt évvel ezelőtti kiépítéséig itt regisztrálták a vízállásokat. 2.1. A régi budai „nádori” vízmérce A mai Budapesten az első ismert vízmércét a 18. században létesítették a budai vár vízemelő művénél. A szakirodalmi források szerint, valamikor az 18. század közepén, a palota aktuális átépítésének keretében került sor vízmű megépítésére, melynek védelmére egy rondellát is létesítettek. A rondellát 1785-ben bontották el, ekkor már állnia kellett a vízmű új kútházának, és vele a vízmércének is (Kuzmann 1981). A budai királyi vízműhöz kapcsolódó vízmércéről az első forrásokat Mikovinyi Sámuel 1735 és 1750 között készült térképei jelentik, melyek alapján feltételezhető, hogy 1732-ben állították fel, de század közepén már valószínűleg megvolt 1790 körül viszont már biztosan ott volt a vízmérce a vízmű kútházának aknájában (Edvy 1962, Bendefy 1976, Ivicsics-Liebe 1997). 1816 decemberében a Vízi és Építészeti Igazgatóság frissen kinevezett igazgatója, Johann von Svoboda megkereséssel fordult a Magyar Udvari Kamarához és a Magyar Királyi Helytartótanácshoz, hogy a sóalapból fedezzék két darab megbízható vízmérce előállítási költségét. Az igazgató indoklása szerint a vízmércéket a hajózási navigáció és az előírt folyószabályozás tette szükségessé, de hivatalos előterjesztésében ókori példákkal is előhozakodott, és előzményként hivatkozott az egyiptomi vízállásmérésekre - így akarta még inkább érzékeltetni, mennyire fontos a megbízható vízmércék felállítása. Bár hiteles vízmércéket már korábban is létesítettek a mai Németország területén, a mérőeszközöknek nem volt előírt vagy ajánlott kinézete sem, így az Igazgatóság saját maga tervezte meg a felállítandó vízmércét. A mederben nem volt célszerű a vízmérce elhelyezése (nem volt még állandó híd, ahova felszerelhették volna, a mederbe állított oszlop pedig akadályozta a hajózást), ezért Budán a királyi vízmű kútházának udvarán levő aknát használták fel erre a célra, amely egy csővezetéken és csatornán keresztül összeköttetésben volt a Dunával. A másik vízmérce Pozsonyban épült meg (Kulcsár 2018).
