Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 2. szám
Vízügyi Közlemények, CV évfolyam, 2023. évi 2. füzet 15 Geodéziai tekintetben akkori „csúcsteljesítmény” volt a műtárgy alapvonalának és alappont hálózatának a lefektetése. Számos nyitott problémát „in situ” nagymintán tanulmányoztak. Közülük kiemelkedik a Tisza aranyosi szakaszán elvégzett szivárgás-hidraulikai kísérlet, ahol egyik oldalán a meglevő árvízvédelmi gátra támaszkodóan kialakított medencét feltöltve vizsgálták a tározó töltésének kialakítását. Ennek eredménye lett a töltés mellett futó szivárgó csatorna, az első vízzáró réteget átütő kavics kutakkal, amelyek a mélyebb rétegeken átszivárgó vizek megcsapolására hivatottak. Ez a megoldás később anyagi érdekekkel motivált viták - miszerint a tározó elvizenyősíti a szomszédos, sőt távolabbi területeket - kereszttüzébe került, de igazolva a megoldás helyességét, ma is kiválóan teljesíti a feladatát. A tározótöltések egyúttal elsőrendű fővédvonalak. A megvalósitásuk óta rekorddöntő árhullámok (1998, 1999, 2000, 2001, 2006, 2010, 2013) érdemi árvízi jelenségek nélkül - a hullámverések kártételeit kivéve - eseménytelenül vonultak le. Ez a tény messzemenően igazolja, hogy egy korszerű, műszaki-tudományos előkészítéssel megalapozott, kifejezetten a helyszínre tervezett földtöltés kellő biztonságot ad, és a rajta való védekezés költségei elenyészőek. Ugyancsak komoly szivárgás-hidraulikai megfontolások és helyszíni kísérletek tárgya volt a vízlépcső munkagödrének víztelenítése, valamint a műtárgy alatti szivárgásgátló résfalak kialakítása. A talajvízszint-süllyesztés három menetben történt, amit a tiszai oldal biztonsága érdekében 11 db megcsapoló mélykút egészített ki. A rendszer üzemét 9 db Siemens-gépház és 8 db vákuum-gépház biztosította. A munkagödröt 1120 m hosszúságú körtöltés védte, a Tiszától mindössze egy keskeny földsáv választotta el. A rendszer kiválóságát igazolta, hogy az 1970. évi rekord magasságú és tartósságú árhullám idején is zavartalanul folyt a munka, amikor a munkagödör legmélyebb pontja felett mintegy 35 méterrel tetőzött a Tisza (Szlávik 2020). A VITUKI-ban zajlottak a hidraulikai modellkísérletek, amelyek főként a mütárgyrészek elhelyezésére irányultak, ide értve az egyes elemek részvételét a vízemésztésben. A ma látható elrendezés ezeknek a kísérleteknek köszönhető, de számos más megoldást is nyújtottak, például a küszöb profiljára, az utófenék kialakításra, vagy éppen a teljesen újszerű, a Kármán-féle leváló örvénysorokra ható „halfarkú” pillérekre. Számos tanulmányterv készült a különböző megvalósítási változatok közötti döntés előkészítésére. Ilyen például a függőleges tengelyű Kaplan-turhina, vagy a csőturbina alkalmazása. Az elzáró szerkezet kiválasztása két változat közül: a gall láncos - Tiszalöknél alkalmazott, tehát ismert, kellő tapasztalatokkal alátámasztott megoldás -, vagy billenőtáblás szegmensgát, elektro-olajhidraulikus
