Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez

Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet

177

A TDT központi bizottsága tételesen érvelt az egyes határozati javaslatokkal kapcsolatban és indítványokat tett a társulatok működési feltételeinek korszerűsítésére. Felterjesztésüket a következőkkel zárták:

„ Tisztelettel kéri ennélfogva a Központi Bizottság, hogy a Gazdasági Főtanács határozati javaslatában tervezett intézkedések mellőztessenek és a vízi társulatok szervezeti módosításának kérdése most már véglegesen levétessék a napirendről

Az 1947/48. évi felső-tiszai árvízkatasztrófának nemcsak természeti, hanem társadalmi-politikai előzményei, illetve következményei is voltak.

A háború alatt megsérült árvédelmi töltéseket a háború befejezése után nem állították maradéktalanul helyre, korszerűsítésükkel nem foglalkoztak. Az árvédelmi társulatokat a háború vége szinte teljesen kifosztott állapotban találta, az 1945-ös földrefonn pedig végképp tönkretette. A nagybirtokokat —amelyek addig a társulati mozgalom pilléreit jelentették — szétosztották a földnélküli parasztság között, az új gazdák nem voltak abban a helyzetben, hogy a rájuk eső ártéri járulékot pontosan és maradéktalanul fizessek (Fejér—Koltay 1992). Ráadásul az aszályos évek alatt nemcsak a gazdáknak, de a mindenkori kormányzatnak nagyobb gondja is volt, mint hogy a töltések állapotával foglalkozzon. Azt csak a műszakiak tudták, hogy a hosszú szárazság legalább annyi kárt tud okozni a töltésben, mint a tartós árvíz. A kormányzat a leromlott járulékfizetési morál miatt ugyan némi támogatásban részesítette a társulatokat, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy a töltéseket megfelelő állapotba hozzák, s a védelmi készültséget pedig magas színvonalon biztosítsák.

A letűnt feudális kor támaszának tekintett társulatokat a - mindinkább a kommunista párt befolyása alá kerülő - kormányzat meg-megújuló államosítási szándékai erkölcsileg is felőrölték. A felső-tiszai árvíz idejére a társulatok a támadások célpontjává váltak. Mozgósították a kormánypárti sajtót a társulatok ellen.

Ennek érzékeltetésére felsoroljuk a Szabad Nép 1948. január 11-i számának csak szalagcímeit: „Ismét elöntötte az ár a beregi községeket. Súlyos mulasztásokat követ el az árvízvédelmi kormánybiztosság!", „A belügyminisztérium segít — az árvízvédelmi kormánybiztos nem veszi igénybe!" stb. A cikkekből kiderül, hogy a kormánybiztosságtól a kubikos földmunkások még egy fillér fizetést nem kaptak, s a védekezésre kiküldött teherautók közül nyolc állt üzemanyaghiány miatt. Más lapok is hasonló „bombasztikus” szalagcímekkel jelentek meg:

„Letartóztatták mulasztásaikért a tiszai ármentesítő társulat vezetőit" (Új Dunántúl, 1948.1.18.),Katonák a gáton! Ki a felelős a tiszai árvízkatasztrófáért'?” (A Reggel, 1948.1.19.) „Ki a felelős az árvízkatasztrófáért? A jelenlegi felsőtiszai gátrendszer nem nyújt védelmet! Vita a felelősség kérdéséről. Nincs biztonságban a tiszamenti nép." (Kis Újság, 1948.1.20.)

A Filmhíradóval is előkészítették az államosítást. Részlet a filmhíradó szövegéből:

„ Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára az árvíz sújtotta vidékre ment, hogy azonnali intézkedéseivel segítse a nincstelenné vált rászorulókat, és vizsgálatot