Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
158 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez Az akkori megyeközpontban, Mátészalkán az ifjúság a háború utáni első szilveszteri báli mulatságra készülődött, amikor a rossz hír megérkezett. A megyei főispán és az alispán azonnal autóba ültek és a helyszínre utaztak. Az esti sötét úton kis híján odavesztek, egy szovjet terepjáró mentette ki őket a vízből. A báli mulatságot némi huzavona után megtartották ugyan, de a bevétel teljes összegét már az árvízkárosultaknak ajánlották fel. Az ünnepek kellős közepén gazdák és parasztok ezrei magasították a töltéseket, emeltek nyúlgátakat, vagy éppen településüket igyekeztek körgátakkal megvédeni. Az esetek túlnyomó többségében sikertelenül. Már az első napokban megjelent a helyszínen a rendőrség és Görgényi Dániel ezredes vezérletével a honvéd utászok gépesített alakulata, akik Takács Ferenc árvízvédelmi kormánybiztos utasítására az elöntött négy településről kitelepítették az embereket. Ativadari gátszakadás, ami az egykori védekezők szeme előtt lejátszódott, félelmetes lehetett. Másfél méter magas vízoszlop tört át a mentett oldalra. A töltés előterében lévő füzfaerdőre olyan erővel zúdult a víz, hogy az egész erdő ledőlt {Nyírség 1948.1. 3.). A legnagyobb pusztulást azonban mégsem ez jelentette, hanem az összedőlt házak, elvesztett jószágok és értékek. A mentés azonnal megindult. Több száz embert az utolsó pillanatban, már nedves ruhában menekítettek el. Nagy szerencse volt, hogy a háborúban elpusztított tivadari Tisza-hidat addigra helyreállították. Akit csak lehetett ezen a hídon szállítottak át a folyó bal partjára, a biztonságos túloldalra. A tivadari gátszakadás következtében elöntött falvak között akadtak olyanok is, így például Gulács, Tarpa, Hete, Fejércse, Tákos, Jánd és Gergelyiugornya, melyeknek lakói elől az áradás elzárta a Vásárosnaményba vezető utat, s csak az ellenkező irányba, Beregszász felé, a szomszédos Szovjetunióba tudtak menekülni. Sík Jenő, a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke tájékoztatta arról a helyi sajtót, hogy a január 5-én, kedden tartott értekezleten jelen voltak a szovjet fél képviselőit, akik felajánlották: adott esetben az emberek a határon túlra menekülhetnek {Nyírség 1948.1. 6.). A védekezők január első napjaiban már kedvező híreket kaptak a Tisza felső szakaszáról. Három nap alatt 186 cm-t apadt a folyó, s a lakosság igyekezett a keletkezett töltéssérüléseket kijavítani. Lakatos Miklós építésügyi államtitkár az árvízsújtott vidékeken elrendelte a közérdekű munkaszolgálatot {Sz. N. 1948. I. 6.). A Szabad Nép beszámolt arról is, hogy a tarpai szakadásokból kettőt már betömött az a lakosság, amely a vész idején szovjet területre menekült. A konszolidáció azonban nem tartott sokáig. Január 10-én újra átlépte a gátakat a Tisza. A legutóbbi tapasztalatok birtokában a honvéd műszaki csapatok ladikjait és rohamcsónakjait, valamint a rendőri karhatalmat gyorsan a legveszélyeztetettebb pontokra küldték. A szovjetek ismét felajánlották segítségüket nemcsak a menekülök befogadására, hanem a műszaki feladatok ellátására is {Sz. N. 1948.1. 10.). A legnagyobb pusztítás ezúttal Gulács községet sújtotta. A 370 lakóházból 300 dőlt
