Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 131 4.4. A vízgazdálkodási társulatok helyzete és működési feltételei a második világháborút követően Az ország belső életében a vízügyeket is érintő alapvető változásokat a tulajdonviszonyok átalakulása jelentette. 1945. március 17-én kihirdették a kormány 600/1945.sz. rendeletét a földreformról, majd a rendeletet 1945 VI. sz. törvényként iktatták a törvénytárba. A rendelet, ill. törvény kimondta, hogy az érintett ingatlanhoz tartozó élő és holt felszerelést, gazdasági épületeket stb. is igénybe kell venni, tekintet nélkül arra, hogy azok az egykori birtokosnak, vagy másnak a tulajdonát képezték. Ezzel a megszüntetett nagybirtokok területén lévő vízrendezési létesítményeket állami tulajdonná nyilvánították. A fölreform során 3,2 millió hold földet osztottak szét 642 000 igénylő között. Ezzel a föld nélküli és az egy hold alatti földdel rendelkező agrárnépesség aránya 17%-ra csökkent (az 1941-es 46%-ról). A birtokszerkezet, a tulajdonviszonyok ilyen mértékű radikális változása rendkívüli kihatással volt a vízgazdálkodási társulatok működési körülményire, feltételeire. A földmívelésügyi miniszter 5600/1945. FM. sz. rendelete a földreform-törvény idézett szakaszára hivatkozással kinyilvánította: az elkobzott, illetve felosztott birtokok területét érintő vizek medrének tulajdonjoga az államra száll át. Ezt már csak egy lépés választotta el - "A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról” - szóló 1949. évi XX. törvény 6.§-ának elvi deklarációjától, amely kimondta: "A vizek a nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak.” A háború utáni helyzetben - a háborús károk helyreállítási kötelezettségei mellett - a vízszabályozási munkákat akadályozta, hogy az újonnan földhöz juttatottak anyagi erők hiányában a karbantartási munkáknak sem tudtak eleget tenni, a vízfolyások sok helyen feltöltődtek (Kertai 1945, Molnár 1945). A Földmívelésügyi Minisztérium a vízitársulatok helyzetét vizsgálva megállapította, hogy működésük megbénult, ezért rendeletet adott ki önkormányzatuk ideiglenes felfüggesztéséről (41150/1945. FM. sz. rendelet). Intézkedését azzal indokolta, hogy a vízitársulatok vezetőinek nagy része nincs a helyén, vagy nem alkalmas arra, hogy a földreform folytán előállott új társulati érdekeltséget képviselje, továbbá, a szakszemélyzetben bekövetkezett változások miatt a szakszerű munka sok helyütt nem biztosított, végül mert a társulatok pénzügyi helyzetében helyileg le nem küzdhető nehézségek merültek fel. A társulatok ügyeinek ideiglenes igazgatására miniszteri biztost rendelt ki. Előírta a szakszemélyzet számbavételét, a hiányzók pótlását; a háborús rombolások okozta károk megszüntetését; az árvédelmi és belvízszabályozó müvek helyreállításához szükséges munkaerő és anyagok (üzemanyag, zsák, rozsé stb.) biztosítását; a pénzfedezet előteremtésében való közreműködést. A kormánybiztosnak a rendelet értelmében mindent meg kellett tennie,