Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
130 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez talanul folytak, a fejlesztésekben egyezség volt. A kárpátaljai vízgyűjtő 1938. október-1939. március között visszakerült Magyarországhoz; először a Beregszászi, később a Szatmárnémeti Folyamszabályozási Hivatalhoz tartozott. Az 1940-ben az újra magyar kézbe került Kárpátalja nagy esésű vízfolyásainak energetikai hasznosítása hamar a szakmai figyelem előterébe került. A századforduló idején elvégzett Viczián-féle vízerőfelvételi munkák jó kiindulópontot jelentettek az újabb felmérések számára. Az alapelképzelés az volt, hogy a vizsgált területen létesitett vízerőművek lehetőséget nyújtanak majd, nemcsak a térség ipari fejlesztésére, hanem az Alföldén létesített öntözőgazdaságok energiaigényének kielégítésére. Első lépésként a felvidéki területen a vízerőhasznosítás fejlesztésére 1940-ben megszervezték az Ung-völgyi Vízierötelepek Munkálatainak Kirendeltségét. Ezt követte Földmívelésügyi Minisztérium által 1942-ben megszervezett M. kir. Vízierőügyi Hivatal létrehozása. Ennek első vezetője Benedek Pál volt, majd az ő korai halála után 1942-ben Mosonyi Emil irányításával működött a hivatal. A felméréseken és tervek előkészítésén kívül a kivitelezés megkezdésére a háború nem adott lehetőséget. A szovjet csapatok gyors előrenyomulása a Hivatal működését - legalábbis a Kárpátalja térségében - okafogyottá tette. A háború után, néhány év múlva a 118.073/1947 FM számú rendelettel a Vízierőügyi Hivatalt Vízierőügyi és Folyócsatomázási Hivatallá szervezték át, amely megszüntetéséig, 1948-ig főként Tisza-csatomázási tervekkel foglalkozott {Dóka 2001). Az 1939/40. évi rendkívül csapadékos téli időjárást követő gyors olvadás Kárpátalján is komoly árvizeket okozott. Az olvadást kemény és hosszú tél előzte meg, az első hó 1939. november 27-én hullott le és tavaszig, 1940. március 12-ig, összesen több mint 200 mm csapadék esett. Átél folyamán a hőmérséklet többször is -30 °C alá süllyedt. A hirtelen olvadás és kétnapi esőzés után 1940. március 14-én indult meg a patakokon és a folyókon a jégzajlás. A jégtáblák vastagsága több helyen elérte az egy méter vastagságot is. Nehezen olvadt és a hidaknál, kanyaroknál jégtorlaszok keletkeztek. A legtöbb fahíd nem bírt ellenállni a jégtorlasznak és a fapillérek alámosása, vagy széttörése után az árvíz számos hidat sodort el (Goda 1941). Bár 1940-1943 között a Csehszlovákiától visszakapcsolt területen a Társulat a bal parti töltés nagy részét megépítette, azonban a Batár-torkolatnál szükséges zsilip és a hozzátartozó 600 m hosszú töltés megépítésére már nem jutott ideje. Az 1944-ben és az akkor ott felállított országhatár miatt még a határon lévő Batár-töltésben sem volt mód építési vagy fenntartási munkát végezni. 1947-ben a Batár-töltés megerősítési munkálatait a Társulat 5 éves tervébe 558 000 Ft költségelőirányzattal felvette, de erre a munkára a december végi árvíz előtt már nem kerülhetett sor {Becker 1948, Serf 1948, Szent-lványi 1948, Tápay 1948, TDT 1948a).
