Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 129 A bizottsági munkák irányításával a három országba került - vízügyi szempontból nagyon kényes, sokféleképpen rendezhető, fejleszthető - terület vízrendezése, - úgy látszott - megnyugtatóan alakult. Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat legnagyobb vállalkozása az 1920-as, 1930-as években a Túr rendezése volt. A Túr folyó, ahogy azt ma ismerjük, a vízszabályozási munkák szülöttje, hiszen születési éve: 1927. A szabályozás előtt a Túr „patak” kanyargó, sekély medrü, a helyét változtató, több ágra szakadozó vízfolyás volt. A Tisza és a Szamos közére az országhatáron túlról érkező jelentős viztömegeken kívül a Túr vezette le a Tisza és a Szamos kiömlő árvizeit is. A Társulat élére 1926-ban nevezték ki miniszteri biztosnak Kövessy Győző mérnököt. E minőségében kidolgozta a társulat érdekeltségi területére a vízrendezési munkák kiviteli terveit, amelyek jóváhagyása után a Túr szabályozási munkálatokat nyilvános versenytárgyaláson vállalatba adta, a többi vízrendezési munkát pedig a Társulat házilag hajtotta végre. Kövessynek sikerült a társulat részére kieszközölnie 5 millió pengő kölcsönt és államsegélyt is. Irányítása alatt 1927-1930 között elvégezték a Túr szabályozását, megépült a Túr torkolati bukógát, a sonkádi osztómű, a Túr belvíz-főcsatorna és annak torkolati zsilipje. A Túr vízrendszerét és a Tisza-Szamosköz belvízlevezető csatornahálózatát ekkor teljesen átalakították. 1935 végére a Tisza-Szamosköz vízrendezési létesítményei is elkészültek (Szlávik 2014). 1933-ban a Tiszán két rendkívüli nyári árhullám vonult le. Nagyságára jellemző, hogy a tiszabecsi vízmércén június 27-én 13 cm-rel, július 9-én pedig 69 cm-rel haladta meg az addig észlelt legmagasabb szintet és a töltést Tiszaújlak felett mindkét parton, több helyen elszakította. Tiszaújlak víz alá került és több mint 300 ház dőlt össze. A bal parti szakadások közül az egyik Tiszabökény alsó részénél tört be a faluba, a nagyobbik szakadás pedig Tiszaújlak fölött keletkezett. A Batárba visszaduzzadó víz Uszkánál szakította el a bal parti töltést és magyar területen mintegy 20 km2 szántót és legelőt öntött el (Pagonyi 1933, Kocsis 2002). A Batár bal parti, tehát határ menti töltése tulajdonképpen ideiglenes jellegű volt, feladata 1934-ben úgy lett megállapítva, hogy amíg a csehszlovákok a Tisza bal parti töltésnek a határon felüli építési munkálatait be nem fejezik, addig ezen ideiglenes töltés az 1933. júliusi árviz fölött 50 cm-es biztonsággal adjon védelmet. Méreteit 2 m koronaszélességgel, 1:2 oldalrézsűkkel, a miniszter 1937-ben jóváhagyta. A Hármas Műszaki Bizottság harmadik ülésén (Beregszász, 1936. szeptember 26.) értékelte a 1933-as árvíz tapasztalatait. Megállapította, hogy az addig elkészült munkák folytatásaként legsürgősebb a Veréce-Tekeháza közötti töltésépítés. A Batár torkolatára ne kerüljön addig zsilip, míg ez a töltés meg nem épül. A Tiszaújlak fölött ajobb parti töltés megerősítésre kerüljön, a Batár-övcsatornán szabályozó zsilip készüljön az öreg Batár-Palád-csatorna felé való vízleeresztésre. A Hármas Bizottság utolsó ülését Beregszászon 1938. június 10-én tartotta. Ekkor már politikailag feszült volt a helyzet, ennek ellenére a tárgyalások zavar
