Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
124 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez éves jelentései alapján. Konkrét ügyekkel a bizottság - az akkori viszonyoknak megfelelően - főként árvízi kérdések esetén foglalkozott (Prehoffer 2004). A működése során a CRED több esetben napirendjére vette a Felső-Tisza vízszabályozási és árvízvédelmi kérdéseit is. A CRED - mint új intézmény - kezdetben kevésbé volt hatékony, hiányoztak az eszközei, hogy határozatait az érdekelt államokkal végrehajtassa, azonban később a helyzet megváltozott. így 1929-ben a magyar földmívelésügyi9 miniszter, Mayer János megállapíthatta, hogy ,,/í CRED és albizottságai működésének nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati értéke is van, és a CRED a magyar Alföld javára hasznos munkát végez.” (Becker 1939, Kun 1937, Fejér 2001,2021, Tellyesniczky 1928). 4.2. Beregmegyei Armentesitő Társulat A Szatmár-Beregi síkságon a komolyabb árvédelmi munkák a Tisza jobb partjára eső Beregi sík ármentesítésével kezdődtek 1846-ban, a Bereg vármegyei Armentesítő Társulat megalakulásával. Az 1846. évi debreceni össz-tiszai érdekeltségi gyűlésen megalakult kilenc társulat egyike a Bereg vármegyei volt. Célja Benétől a Borzsa jobb partján a Tiszáig, majd Váritól a Tisza jobb partján Csapig kiépítendő töltésekkel a Borzsa és a Tisza jobb partjára eső 166 963 katasztrális hold (1 kh=0,5755 ha, 96 087 ha) ármentesítése volt (Sík-Dabolczi 1957). Az alakulás tulajdonképpen abból állt, hogy az addig a beregi részeken széttagozott, csaknem falunként alakult gátépítő és -védő érdekeltségeket fogta össze, s a falvak egymástól elszigetelten és összefüggéstelenül épített gátjait kötötte össze jól-rosszul. 1846-ban elkészült a töltés a Tisza jobb partján Vári és Badaló között, 1849- ig pedig Tarpáig. A szabadságharc okozta kényszerű szünet után 1855—56-ban elkészült a gát Lónyán túl, egészen Mátyusig, majd folytatólag 1876-ig teljes hosszában Csapig, ahol csatlakozott a Bodrogközi Ármentesítő Társulat töltéséhez. 1876-ig a Bereg vármegyei társulat az öblözetben 94,55 km hosszan készítette el a töltést, úgy, hogy a Borzsa, Tisza, Latorca közötti területből csak az alsó, mintegy 18 000 kh-nyi (10 000 ha-nyi) terület volt ármentesítetlen, továbbra is kitéve a Latorca árvizi elöntéseinek. (Az akkor első ízben kiépített töltésből ma a Lónya és Tarpa közötti, kereken 63 km hosszú töltésszakasz van magyar kezelésben.) 1876-ig 2 millió 829 ezer m3 földet építettek be a védvonalba, négyötöd részét közmunkával, egyötöd részét pedig bérmunkával. Ezzel egyidőben épített ki az állam ezen a szakaszon 21 tiszai átmetszést 16 890 m hosszon. A rövidülés 61 018 m, a kanyarok hossza 77 998 m volt (Sík-Dabolczi 1957). A társulat még 1867-ben a Latorca-menti vidék ármentesítését és az ártér belvízrendezését is célul tűzte ki és nevét ,ßereg megyei Folyamszabályozási 9, földmívelésügyi” - a tanulmányban a korabeli forrásmunkákban használt, az akkori helyesírási szabálynak megfelelő írásmódot használjuk.
