Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV évfolyam, 2023. évi 1. füzet 125 és Armentesítő társulat”-ra változtatta. Rendesen működni azonban az érdekeltek torzsalkodása és az ebből származó pénzügyi zavarok miatt nem tudott. (1860- 1876 között mindössze 15 km töltés épült.) A kormány 1883-ban a Társulat autonómiáját felfüggesztette és élére kormánybiztost rendelt ki, aki 9 évig működött. A kormánybiztos működése alatt a társulat 2,63 millió (akkori) Ft hitelt vett fel, amely a következőkre szolgált:- a társulat pénzügyi zavarainak rendezésére,- a tiszai töltések 1881. évi árvízszint fölé 1,00 m-rel való emelésére,- a Latorca töltés kiépítésére, 3 db (két tiszai - a tiszaszalkai és az eszenyi -és egy latorcai) zsilip építésére,- ártérfejlesztésre,- belvízrendezésre. Ebből a hitelből épült ki 1898-ig a beregi árterületet védő töltések azon formája, mely kevés változtatástól (néhány kisebb töltésáthelyezéstől) eltekintve, az 1948-as tivadari töltésszakadásig fennállott (Sík-Dabolczi 1957). Az 1881. évi, majd az 1888. évi árvizek ezeknek a töltéseknek az erősítését, illetve magasítását tették szükségessé. A töltés magasítása, az árvíz után az addig előfordult legmagasabb, vagyis mértékadó vízszint fölé 1 m magasságra, a töltéskorona sapkázásával fokozatosan megtörtént. Az 1947/48. szilveszterén bekövetkezett árvíz ebben az állapotban találta a töltést (Ihrig 1973). 1898-ban a Szemye érdekeltség 18 453 kh területtel (ami 1913-ig 44 493 khra nőtt) „Szemye Vízrendező, Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat” címen kivált a Beregi Társulatból. A megmaradt rész „Béreg megyei Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat” címen működött egészen a társulatok államosításáig. A beregi ártér a Szemye kiválása után 147 803 kh volt (a trianoni békeszerződésig) (Sík-Dabolczi 1957). Az első világháború utáni országhatár a beregi árteret politikailag kettévágta, és ezt követően a társulat 147 803 kh összterületéből 65 637 kh, azaz 44,4% a magyar, és 83 166 kh, azaz 55,6% a csehszlovák államhoz tartozott. A társulat Tisza-menti töltésének felső 16,3 km és alsó 9,8 km hosszú szakasza, valamint a Latorca-menti töltés egész 18,8 km hosszában csehszlovák területre jutott. A társulat magyar részén a tiszai töltések hossza 63,00 km. A társulat magyar területe, a Tisza folyását tekintve, a csehszlovák részekhez képest közepes fekvésű, amiért a helyzet árvédelmi szempontból bizonytalan és ezt a helyzetet súlyosbítják még a háborús évek alatt nagy mértékben előrehaladott tiszai partomlások, melyeknek biztosításáról a háborús időszakban szó sem lehetett. A társulat magyar részének közbenső helyzete folytán a felsőbb csehszlovák társulati terület belvizei a magyar területen át folynak le, hogy azután a magyar terület belvizeivel együtt az alsóbb fekvésű csehszlovák társulati területen
