Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
pedig semmiféle szakmai publikáció nem látott napvilágot. Ennek az eseménynek nem lelni nyomát a közkézen forgó történeti monográfiákban, kronológiákban sem. Nem tesz említést erről az árvizkatasztrófáról Vágás István: A Tisza árvizei c. könyvének a Tisza-völgy árvizeit részletesen bemutató fejezete sem (Vágás 1982). Talán az akkori kiélezett politikai küzdelmeknek tudható be, hogy a hatalom igyekezett minél előbb elfelejteni és elfeledtetni az akkori katasztrófa történéseit. A vízügyi szakirodalom egészen az 50. évfordulóig adós maradt ennek az eseménynek a tényszerű ismertetésével és feldolgozásával. A Vízügyi Közleményekben, az 1998. évi 2. számban jelent meg erről az első átfogó ismertetés, elemzés (Szlávik-Fejér 1998). Az események publikációjának hiánya ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az árvízkatasztrófát követően nem vizsgálták volna meg körültekintően a kiváltó okokat, a védekezés lefolyását és ne határozták volna meg a szükséges teendőket. A fellelt - korántsem teljes körű - levéltári dokumentumokból képet kaptunk a védekezési események szakmai kérdéseinek átfogó, tárgyszerű, alapos kezelésére. A jelen összeállításban a 75. évforduló alkalmából - az újabban feltárt forrásmunkákat és levéltári dokumentumokat is felhasználva - teszünk kísérletet az 1947/48. évi események kiváltó okainak, lefolyásának, körülményeinek és következményeinek még teljesebb bemutatására. Ezt a tanulmányt a negyedszázada megjelent ismertetés kiegészítésének szánjuk, adalékokat teszünk közzé az esemény történetéhez, felvázolva e rendkívüli felső-tiszai árvíz történelmi hátterét. 2. A Felső-Tisza vízgyűjtője ATisza kárpátaljai vízgyűjtőjét két, markánsan elkülöníthető részre lehet osztani:- a tulajdonképpeni Felső-Tiszára, mely jobb parton a Borzsa, bal parton a Túr betorkollásáig tart;- a Borzsa vízgyűjtőjétől nyugatra fekvő terület, ahonnan a Latorca és az Ung a Bodrogon keresztül folyik a Közép-Tiszába, a Szemye-mocsárból pedig belvízként kerülnek a vizek Csapig közvetlenül a Tiszába, Csaptól északra pedig a Latorcába (Kocsis 2002). ATisza kárpátaljai 13 178 km2-es vízgyűjtője (a Borzsa-torkolat feletti terület) mindössze 8,4%-át adja a Tisza teljes (157 200 km2) vízgyűjtőjének, az árvizek kialakulása szempontjából azonban mégis döntő jelentőségű. A Fekete-Tisza, a Tarac és a Talabor eredeténél az éves csapadék gyakran meghaladja a 2000 mm-t is és az egyes záporok - a nagy esés miatt - hirtelen áradásokat tudnak előidézni ott, ahol a patakok, folyók a kisebb esésű szakaszokra érnek. ATisza kárpátaljai vízgyűjtőjének vizsgálatánál figyelemre méltó helyzetet jelent az, hogy az egyes oldalfolyók (patakok) mennyire befolyásolhatják a Tisza Tiszabecs - Vásárosnamény között kialakuló árvízszintjét. Rahótól lefelé a Borzsa 118 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez
