Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 119 beömléséig hét, közel azonos nagyságú vízgyűjtőről folyik össze a Felső-Tisza árvize (Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Visó, Iza, Tarac, Talabor, Nagyág) (Lászlóffy 1982). Az egyes oldalágak árvízcsúcsai és összegyülekezési idejük, a lehullott csapadékok nagysága, időbeli eloszlása, összeesése lényegesen befolyásolja a kialakuló árvízszinteket. 3. A Felső-Tisza vízgyűjtő államisági helyzete Az 1947/48-as beregi árvízkatasztrófa okai között minden bizonnyal jelentős szerepet játszott az is, hogy az 1918-1948 közötti három évtizedben a Felső- Tisza vízgyűjtőjének államisági helyzete, politikai hovatartozása többször is változott és ezek a változások jelentősen kihatottak az árvízvédelmi müvek fenntartásáért, fejlesztéséért felelős intézmények szervezeti struktúrájára, személyi állományára. Erre figyelemmel röviden áttekintjük a vízgyűjtő állami hovatartozásának helyzetét, illetve a továbbiakban a vízügyekért felelős társulati szervezetek történetét, tevékenységét. Kárpátalja (a Felső-Tisza vízgyűjtője) földrajzilag a Kárpát-medence szerves része, így történetét sem lehet elválasztani a Kárpát-medence történetétől. A mai Kárpátalja területe a következő államokhoz tartozott: • 895-1920 - a Magyar Királyság része • 1920-1938/1939 - Csehszlovákia része • 1938/1939-1945 - a Magyar Királyság része • 1944-1945 - szovjet megszállás • 1945-1991 - Szovjetunió (Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság) része • 1991 -tői - Ukraj na része Az első világháború végén, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésekor az országot irányító Károlyi-kormánynak a nemzetiségek közül a németeken kívül csak a magyarbarát ruszin vezetőkkel sikerült megegyeznie, aminek következtében 1918. december 21-én Ruszka-Krajna néven területi autonómiát kaptak. A Tanácsköztársaság közigazgatásában Kárpátalja ügyeit a Ruszin Népbiztosság volt hivatva irányítani. A területen (melynek határai már nem kerültek kijelölésre) széles körű autonómiát szántak bevezetni, ennek székhelyéül Munkácsot szánták. Úgy tervezték, hogy a közigazgatást három ruszin körzeti tanácsra osztják: a beregi (Munkács központtal), az ungi (Szerednye központtal, hiszen Ungvár ekkor már cseh megszállás alatt volt), és a máramarosi (Fluszt központtal). Az első kettő meg is alakult április közepén, Flusztra azonban már ekkor bevonult a román hadsereg, április 28-án pedig a cseh és román egységek Munkács közelében találkoztak, így a Tanácskormány kárpátaljai jelenléte megszűnt.
