Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Kovács Péter: A Zagyva-Tama Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer fél évszázados története
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 153 Távlati fejlesztésként az árvízi tározók vízszintjeinek és vízminőségi paramétereknek a mérését tervezték, és végső kiépítésben a rendszer képessé vált távvezérlési feladatok megoldására. Az adatgyűjtés sűrűségét a meglevő tapasztalatok alapján a vízállás esetében órás, a csapadék estében 10 perces gyakoriságban határozták meg. A többi paraméter esetében 1-2 órás gyakoriságot terveztek annak ellenére is, hogy ez a szükségesnél több adatot is eredményezhet, fenntartva az adatgyűjtési gyakoriság üzemelés közbeni megváltoztathatóságának lehetőségét (.KDVVIZIG 1997). 3.2. Az állomáshálózat kialakítása A rendszer észlelöhálózatának kialakításánál az volt a legfontosabb követelmény, hogy az biztosítsa a keletkező adatok reprezentativitását. A vízgyűjtő akkori észlelőhálózata olyan szegényes és megbízhatatlan volt, hogy az új állomások helyének kiválasztását inkább csak elméleti, mintsem tapasztalati alapokon lehetett megoldani. Egy előrejelző rendszer működésének hatékonysága elméletileg jól megoldott abban az esetben, ha az előrejelzéshez felhasznált és az előrejelzendő adatokra is megfelelően hosszú idejű megfigyelési adatsor áll rendelkezésre. Ilyen azonban akkoriban a csapadék kivételével nem állt rendelkezésre a vízgyűjtőn. Ennek következtében alapként a csapadékmérő hálózatot vették. A meglevő állomások statisztikai (korrelációs) vizsgálatának eredményeként a távmérő hálózatban kiépítendő csapadékmérő állomások távolságát 11 és 25 km között határozták meg, ami átlagosan 17 km távolságot jelentett (KDVVIZIG 1997). A Zagyva vízgyűjtőterületén az 1970-es évekig több állomáson már több évtizedes hosszúságú vízállás adatsor állt rendelkezésre, de ezeken a működési idő nagyobb részében észlelők olvasták le a vízállásokat. A rajzoló vízmércéket az 1950-es évek végétől alkalmazták a területen, az első két regisztráló műszerrel felszerelt állomás Pásztó és Jásztelek voltak. A ZTVSZR tervezési időszakában már kilenc rajzoló műszer dolgozott a vízrendszerben, de többségükön csak néhány éves regisztrált vizállás adatsor állt rendelkezésre. Ezzel együtt megfelelő kiindulási alapot biztosítottak az egységes távmérő hálózat kialakításához (Salamin 1979). A távjelzett vízállás mérő szelvények helyének meghatározásánál többféle szempontot vettek figyelembe:- A terület peremein elhelyezkedő, viszonylag kis területű vízgyűjtők vízhozamának ismeretében - analógia felhasználásával - megfelelő pontossággal lehessen az alsóbb szelvények vizhozamát számítani. Az így kapott eredményeket közbenső szelvényekben még ellenőrizni kellett.- A ténylegesen előfordult árhullámok vizsgálatából megállapíthatóan je-
