Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Dohos Endre: A talajok és a talajdegradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 137 a textúraváltásnál a hiszterézis jelensége miatt. A megállt víz szétiszapolja, szerkezetileg degradálja a talajt. Ezek a talajok a gyenge porozitás és víztározó képesség miatt a nedves időszakban alig töltődnek fel vízzel, a kevés nedvességét pedig hamar elveszítik a felszínre vezető vékony pórusok kapilláris vízemelése és a felszínről történő intenzív párologtatás miatt, így a nyári szárazság nagyon nagy károkat tud okozni a termelésben. Ráadásul ezeken a „perctalajokon” tudja a nem megfelelő művelés is a legkomolyabb problémákat okozni. 2.2. Nagy víznyelő képességű és gyengén víztartó talajok A vízgazdálkodás szempontjából másik kritikus kategóriát a homoktalajok jelentik (3. ábra). A Nyírség és a Kiskunság homokterületei a legkitettebbek, mert itt kritikusak a nyári csapadékok. A Dunántúlon kisebb területi kiterjedésben jelennek meg, legnagyobb egybefüggő területei Belső-Somogyban találhatók. Itt azonban a magasabb éves csapadékok miatt az aszálykárok gyakorisága is kisebb. A problémát a túl nagy porozitás, a gravitációs pórusok dominanciája és a kis vízmegkötő képesség okozza. A csoport talajai erősen időjárás függőek. Ez alól csak a magas talajvízzel jellemzett buckaközök, völgytalpak talajai jelentenek kivételt, ahol a növényi gyökerek elérhetik a talajvíz rétegeit és abból biztosítják a nedvesség igényüket. Fontos jellemző még a homokok meszes, illetve kilúgozott volta. A meszes homokok az erős kilúgzás és az ezzel járó mészfelhalmozódás miatt elzárhatják, illetve csökkenthetik a pórusok átmérőit, ami egy szintig javítja, később rontja a vízgazdálkodást. 3. ábra. A nagy és igen nagy víznyelésű és vízvezető képességű talajok {Forrás: az agrotpográfiai térkép alapján)
