Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Dohos Endre: A talajok és a talajdegradáció szerepe a szélsőséges vízgazdálkodási helyzetek kialakulásában
132 Dobos Endre: A táj ok és a talaj degradáció szerepe... Az öntözéses gazdálkodás talajtani szakirodalma nagyon gazdag, már a hatvanas évek végétöl rendelkezésre álltak máig is érvényes tartalmú, összefoglaló szakkönyvek (Darab és Ferenc 1969, Stefanovits 1977, Dömsödi 1984). Az öntözés iránti gazdasági érdeklődést a legújabb öntözési törvény megalkotása és elfogadása is jelzi (2019. évi CXI1I. Törvény az öntözéses gazdálkodásról). A tervezési egységet a törvény szerint a vízgyűjtő gazdálkodási alegységek alapján meghatározott öntözési körzetek jelentik majd, melyek öntözési szempontból egységesnek, vagy vízgazdálkodási szempontból összetartozónak vélt területek lehatárolásával jönnek létre a talajtani, vízföldtani, domborzati és a vízrajzi viszonyok figyelembe vételével. Ez a megközelítés már a tájszemléletű vízgazdálkodás irányába mutat, ami mindenképpen üdvözlendő tény. A törvényhez tartozó végrehajtási utasítás viszont egyelőre nem készült el. Az aszály helyzetek jelentős része nem csak éghajlati okokból alakul ki, számos talajtani, vízgazdálkodási összetevője van, melyeket egységesen, vízgyűjtő szinten kellene kezelni. Az aszályos területek gyakran belvizesek is, illetve áradások is sújthatják. E három probléma önmagában való megoldása más és más beavatkozásokat, megközelítést igényel. A belvizek elvezetése a talajvíz csökkenésével jár, ami „kihúzza” a magasabban fekvő táblák alól a vizet. Az elvezetett, kiszivattyúzott víz nagyon hiányzik a szélsőségesedő klímafeltételek között. Szükség van tehát egy olyan egységes, talajtani, domborzati tényezőket figyelembe vevő, tájrehabilitációs, tájhasználati ajánlási rendszereket magába foglaló vízgazdálkodási rendszer kialakítására, ami egy rendszerben kezeli a vízgazdálkodási problémakört és a mezőgazdasági vízigényeket (Szilágyi et al. 2019). Ilyen rendszerszemléletű, alkalmazott kutatás máig nem valósult meg ezen a téren. Nem csoda, hogy az öntözési törvény sem tud mire támaszkodni, és megmarad az öntözési infrastruktúrafejlesztést szabályozó és támogató jogi környezet kialakításánál. Az öntözéses gazdálkodásnak természetesen határt szabnak a hidrológiai adottságok, illetve a gazdasági környezet, így csak a nagyon intenzív gazdálkodást folytató gazdák számára lesz elérhető megoldás. Egyes becslések szerint az öntözésre használható vizkészlctek 382.000 hektár öntözését teszik lehetővé, amit a talajtani, domborzati, infrastrukturális korlátok tovább csökkentének (Kemény et al. 2018), így az öntözésre alkalmas területek nem fogják meghaladni a termőterületek 7%-át sem. A talajban történő víztárolás, mind gazdasági, mind éghajlati szempontból meghatározó az ország területén (Várallyay 2005, 2007). Amellett, hogy a talajban tárolt víz közvetlen hatást fejt ki a felette található levegő, így a klíma adottságaira is, alapvetően meghatározza Magyarország agrártermelési potenciálját. A talajban tárolt víz mennyisége, illetve a talajok teljes, vagy szántóföldi vízkapacitása térben is, időben is nagyon változó (Jakab et al. 2019). Mezőgazdasági talajaink jelentős része szerkezetileg leromlott,
