Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása

Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 29 pozva alakították ki (Roth & Winnubst 2014), de van, ahol a tározóhasználat az érintettek és a hatóságok közötti megoldatlan érdekellentétek miatt akadozik (Przybyla et al. 2011, Hudak et ál. 2018). Ezeken a helyszíneken a használati szabályok újraértékelése olyan előrehaladott megoldásokkal, mint az ebben a tanulmányban ismertetett módszerek, segíthet tisztázni, hogyan javítható ezek­nek a tározóknak a társadalmi hasznossága. A tározók gyakoribb elárasztása mellett szóló gazdasági érv segít áthidalni a szabályozott tározónyitás egyik belső ellentmondását. Jelenleg a tározó-nyitást a gazdálkodás szempontjából egy ritkán előforduló zavarásnak tekintik, ami nem igényli a területhasználati gyakorlat módosítását, az átmeneti vízborítás okozta károk pedig kifizetésre kerülnek (Weikard et al. 2017). Ezek a rendszerek nem hagynak teret azoknak a természetalapú megoldásoknak, amelyek széle­sebb körű társadalmi hasznokat eredményeznének, de gyakori elöntést igényel­nek (Hartmann et al. 2019). A két területhasználati stratégia ezért kölcsönösen kizárja egymást. Elemzésünk azt mutatja, hogy a két területhasználati rendszer közötti távolság csökkenthető, jobb alapot biztosítva egy olyan, ökoszisztéma­alapú hasznokból összeállított csomaghoz, amely egyértelműen felülteljesíti a szántóművelés rendszerét. Mivel a változó éghajlat mellett mind az aszály-, mind az árvízkockázat emelkedő trendet mutat, egyre nagyobb szükség lesz olyan megoldásokra, amelyek mindkét időjárási szélsőség hatásait csillapítják. A tározórendszerek skálázható használat-bevételükkel segítik ellenálló képes­ségünk javítását azon hidrológiai események széles körével szemben, amelyek valószínűsége az éghajlatváltozás miatt nehezebben jósolható meg. Ahhoz, hogy az ideiglenes vízborítást lehetővé tevő megállapodásokat be le­hessen építeni egy többcélú földhasználati rendszerbe, amelyek a jövőbeli föld­­használati alternatívákkal kapcsolatos konfliktusok megoldására vonatkoznak (Hartmann et al. 2018), az árvízkockázat-számítási eredményeknek összeha­­sonlithatóknak kell lenniük az ágazatok között (Jongman et al. 2012). Az egyez­tetések szempontjából a kockázatcsökkentés hasznának számszerűsített kifejezése az a módszer, amely lehetővé teszi a költségek és hasznok összeha­sonlítását más típusú földhasználatokkal. A hatások pénzben kifejezett értékelése hatékonyan támogatja a szerződéses megállapodások létrehozását, ahogyan azt Zandersen et al. (2021) és McCarthy et al. (2018) leírja. A megállapodások gaz­dasági feltételrendszere - az osztrák tapasztalatokkal összhangban - jelentős el­téréseket mutat, de az elhanyagolt kompenzációs kérdések általában jelentős akadályt gördítenek a sikeres végrehajtás elé (Nordbeck et al. 2018). A műtárggyal szabályozott tározónyitásból fakadó árvízkockázat-csökkentés különféle ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztositó területhasználattal való páro­sítása többszörös előnyöket eredményezhet (Hartmann et al. 2019). Az árvíz­

Next

/
Thumbnails
Contents