Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása
30 Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók... kockázat mérséklése nagy gazdasági értékkel is bíró haszon, amelyet kisebb bizonytalanság mellett becsülhetünk, mint más, a természet által biztosított hasznokat, mivel a legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatás szintje attól függ, hogy adott ökoszisztéma-funkciókat sikerül-e kialakítani és hosszú időn keresztül egy elvárt szinten tartani, ez pedig nem magától értetődő. A közpénzek hatékony felhasználása és a gyakorlati tervezés szempontjából a terület alapú árvízkockázatcsökkentés rendszerének pénzügyi életképessége lehet az a tényező, amely megkönnyíti más, ökoszisztéma-alapú hasznok megszervezését is. Az árvízi kockázatcsökkentésnek az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal való összekapcsolása egy olyan megoldás, amely segít áthidalni a távolságot az ökoszisztéma-szolgáltatásokba való közelmúltbeli beruházások és azok jövőbeli szolgáltatási hasznai között. Amint azt az ökoszisztéma-szolgáltatások aukciós platformjainak megjelenése is mutatja (Dericks 2014), az előnyök összehasonlítható, pénzben számszerűsített fonnában kifejezett értékelése is egyre fontosabb szerephez jut. 5. Következtetések A Tisza menti árapasztó tározók esete jól mutatja, hogy az árvízvédelem paradigmaváltásának részeként fejlesztetett döntéstámogató eszközök hogyan nyithatnak utat az eredetileg a szélsőségesen nagy árvizek csillapítására kialakított tározók új, társadalmilag hatékonyabb hasznosítása előtt. A Tisza magyarországi szakaszára vonatkozó számítások azt mutatják, hogy gazdasági szempontból a 20-50 éves visszatérési gyakoriságú árvizek már indokolttá teszik a vésztározók egyenkénti vagy akár együttes használatát. Ez a következtetés módosítja azt a korábbi elképzelést, miszerint a tározókat csak 100 éves vagy annál nagyobb árvizek esetén célszerű megnyitni. A szabályozott elárasztás árvízkockázat-csökkentő hatásának számszerűsítése és gazdasági értékelése kulcsfontosságú volt ennek felismerésében és így a közjó előmozdításában. Az eredmények azt mutatják, hogy a nagyobb kapacitású vésztározók hatékonyan csökkentik a várható költségeket nemcsak a legnagyobb árvizek esetén, hanem az árvízi spektrum széles sávjában. Kevésbé súlyos árvizek esetében, ahol a kockázatcsökkentés mértéke is alacsonyabb, a végső egyenleg szempontjából az árvízi kockázat változása mellett két másik elemnek is jelentősége van: a vonalmenti védekezési költségeknek és - különösen a nagyobb területen fekvő tározók esetében - a részleges elöntésből eredő potenciális kár nagyságának. Mindez azt sugallja, hogy olyan további vizsgálatokra van szükség, melyek mélyebben vizsgálják a gazdasági fordulópontot mozgató költség-tényezők szerepét. Közepes és alacsonyabb árvizek esetén a tározók használatának árvízkockázat-csökkentő előnyei nem feltétlenül nagyobbak, mint a területen folytatott gazdálkodásból származó hasznok. Ezért is lényeges, hogy a tározóterület
