Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása
14 Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók... Az egyes tározók árvízcsúcs-csökkentő hatása nemcsak a térfogatuktól függ, hanem attól is, hogy melyik folyón vannak, milyen az elhelyezkedésük és mekkora a kezelni kívánt árhullám. Amint a 2. táblázat mutatja, a Tiszán a tározók maximális árvízcsúcs-csökkentő hatása 20-60 cm között, a mellékfolyókon 43-152 cm között mozog. Az árapasztó tározók tervezett használata azokhoz a legszélsőségesebb árhullámokhoz kapcsolódik, amelyek szintje már meghaladná a töltések magasságát. Hivatalosan a tározórendszer feladata a töltések által biztosítotton túli pótlólagos védelem a 100 éves vagy ritkább visszatérési gyakoriságú árvizek kivédésére [1022/2003 (III. 27.) Korm. határozat]. A tározókban fekvő mezőgazdasági területek ideiglenes elöntését lehetővé tevő kompenzáció két tételből áll:- egyrészt, egy egyösszegű, a tározó építésével egy időben, előre fizetett megváltásból, ami a rendszer működésével kapcsolatos összes kellemetlenségért és a bevezetett művelési korlátozások miatt felmerülő értékvesztésért nyújt fedezetet, — másrészt egy, magához az elöntési eseményhez kapcsolódó kártalanításból, ami a közvetlen károkat fedezi (2004. évi LXVI1. törvény1). Az előzetes megváltás összege a tennőfóld minőségén - aranykorona értékén - alapult és a termőföldek akkori, a régióra jellemző árának 20-30%-át tette ki (Kurucz 2010). Az elöntéshez kapcsolódó kártalanítási elem a mezőgazdasági tevékenységben bekövetkezett károk teljes megtérítését íija elő, beleértve az elmaradt nettó jövedelmet és a talajban esett károk helyreállítási költségeit is. A tározó beruházása során a földtulajdonosok választhattak, hogy elfogadják-e a felkínált rendszert, vagy a törvény által elrendelt kisajátítási eljárásba kényszerülnek. A szakpolitikai döntéshozatal nézőpontjából az elöntési eseményhez kötött kártalanítási rendszer hozzájárult ahhoz, hogy egy nagy konfliktuspotenciállal bíró kérdést az ismeretlen jövőbe halasszanak. A nagy összegű előzetes kisajátítási költségeket többnyire sikerült elkerülni, és az árvízvédelmi infrastruktúra nélkülözhetetlen fejlesztése zöld utat kapott, segítve a felkészülést a jövőben várhatóan súlyosbodó árvizekre. Mint írtuk, az árvízkockázat változásának számszerűsítése a 2000-es években nem tudott meghatározó szerepet játszani az infrastruktúra-fejlesztési döntésekben, 1 1 2004. évi LXVII. törvény a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésé) közérdekűségéről és megvalósításáról.
