Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 67 vizsgálatokkal is ellenőrizték (Csányi 2014). A környezeti hatástanulmány részletezi a klímaváltozás miatti várható hatásokat. A 33 °C-os melegvíz kibocsátás esetén 2014-ben az 500 méteres dunai referenciaszelvényben a 30 °C fokos határértéket nem érte el a Duna-víz vízhőmérsékleti maximuma. Az 2018. augusztusi rendkívüli hőmérsékleti viszonyok között a bevezetés alatt határérték-közeli dunai vízhőmérsékletek alakultak ki, a Dunában 29, 27 °C vízhőmérsékletet mértek. A pesszimista klíma-modell alapján a 2032. és a 2085. években - a Duna mértékadónak tekinthető 1 500 m3/s vízhozama esetében - a referenciaszelvényben a 30 °C-os határérték kismértékű túllépése várható, a 33 °C-os melegvíz kibocsátás esetében. A határérték túllépés tartóssága a 2014. évi 0,1 nap/év-ről 2085-ben 20 nap/év-re változhat. A Duna ökológiai állapotára a felmelegedett hűtővíz kibocsátása jelenti a legjelentősebb környezeti hatást. Az alapállapoti értékelés során meghatározott három érintett taxonon (fítobenton, makrozoobenton, halak) kívül feltételezhetően ebben az időszakban sem kell számolni további közvetlen hatásviselő élőlénycsoporttal. A hőterhelés okozta hatás hosszú távú, erős és nagy jelentőségű. Ugyanakkor az ökológiai vizsgálatok eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy a hőterhelés hatása egyetlen élőlénycsoport esetében sem fog a VKI szempontú minősítés alapján romlást okozni (MVM 2016). A radiorológiai mérési eredményekből megállapítható, hogy a vizsgált időpontokban a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátása lényegében nem befolyásolta a Duna vizének radioaktivitását. 5. JELENTŐSEBB RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK 5.1. Dunaújvárosi pakura szennyezés 1974. január 4-én a Dunai Vasmű egyik 5 000 m^-es tartályából meghibásodás következtében nagy mennyiségű (mintegy 4000 t) pakura került a Duna medrébe. A helyszíni felmérések és légi felderítések megállapításai szerint a pakura mintegy 80%-a a dunaföldvári híd feletti, 12 km-es hosszon, 20%-a a dunaföldvári híd és a Sió torkolat közötti közel 60 km-es Duna-szakaszon - a téli hideg vízben tömbökben összeállva - terült el a jobb parton. A pakura a nyersolaj lepárlás maradéka, a nyersolaj C20-C5Q szénatomszámú összetevőit tartalmazza. Hideg vízben szilárd állapotú, kevésbé oldódik, szennyező hatását hosszútávon fejti ki, azzal, hogy a parton és a fenékre kiülepedve, a lebegőanyagon akkumulálódva folyamatos és karcinogén szennyezőforrást jelent a vízre és a vízi életközösségekre. A szennyezés nagyságára jellemző, hogy a jugoszláv szakaszra történő elsodródás is reális kockázatot jelentett.
