Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam 2021. évi 1. füzet A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT VÍZMINŐSÉG VIZSGÁLATAINAK 50 ÉVE MAGYARORSZÁGON A DUNA PÉLDÁJÁN PANNONHALMI MIKLÓS1 DR. VARGA PÁL1 2 1. BEVEZETÉS Magyarország a vízkészletek szempontjából a „legek” országa, a hazánkat elhagyó vizek 95%-a külföldről érkezik. Az egy főre eső vízkészletek vonatkozásában viszont vízben gazdag ország vagyunk, hiszen a fajlagos készlet 12 000 m3/fő (Somlyódy 2011). Ez a vízbőség azonban csak a hazai nagy folyók közvetlen környezetében áll rendelkezésre, így a Duna vízminősége az ország fejlődése során meghatározó jelentőségű. Jelentős iparvidékek települtek a Duna mentén, de az itt található nagyobb városaink ivóvíz ellátása is a folyóhoz kapcsolódik. A vízkészleteinkkel történő gazdálkodás a mennyiség mellett a minőségi adatok ismeretét is megkívánja. ”Rosszul vízgazdálkodni jó adatok birtokában is lehet, de a jó vízgazdálkodáshoz feltétlenül jó vízrajzi adatokra van szükség.” (Goda 1986). A több mint 100 éves vízrajzi szolgálat mellett a vízminőségi monitoring-jellegű vizsgálatok európai viszonylatban korán megkezdődtek, melyek az 1964. évi IV. törvényen alapultak, azonban a kezdetek egészen az 1885. évi első vízjogi törvényig (1885. évi XXIII. te.) vezethetők vissza (Kvassay-Kovácsy 1886). A Duna világviszonylatban is az egyik legalaposabban vizsgált nagy folyók közé tartozik. Az adatok hosszú távú kiértékelésére, a Magyarországra belépő és kifolyó Duna vízminőség-változásának elemzésére azonban ritkábban került sor. 1 Pannonhalmi Miklós MSc., az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott főmérnöke 2 Dr. Varga Pál MSc, PhD, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség nyugalmazott főosztályvezetője
