Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Róka Eszter, Khayer Bernadett, Kis Zoltán, Kovács Luca Bella, Magyar Nóra, Málnási Tibor, Oravecz Orsolya, Pályi Bernadett, Pándics Tamás, Schuler Eszter, Vargha Márta: A járványkezelés új eszköze: a szennyvíz alapú epidemiológia
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2. füzet 15 2. SARS-CoV-2 szennyvízben A COVID-19 járvány kórokozója, a SARS-CoV-2 egy koronavírus. A koronavírusok családját, már több évtizede ismeri a tudomány, a csoportba számos állati és hét emberi megbetegedést okozó vírus tartozik. Nevüket a jellegzetes, napkorona alakban elhelyezkedő tüske fehérjéktől kapták. Az emberi kórokozó koronavírusok közül három közönséges megfázást okoz, ezekkel minden téli szezonban találkozhatunk. A SARS-CoV-2 előtt azonban már ismert volt két olyan koronavírus is, amelyek súlyos megbetegedést és több országra kiterjedő járványokat okoztak az utóbbi évtizedekben: a SAKS vírus 2002-2003-ban elsősorban Kínában, míg a MERS vírus 2012-ben a Közel-Keleten. A korona vírusok lipid burokkal rendelkező, pozitív egyszálú RNS genommal rendelkező vírusok, viszonylag nagy méretűek (a SARS-CoV-2 átmérője 60-140 nm) (Zhu et al. 2020). A SARS-CoV-2 légúti vírus, elsősorban a légutak és a tüdő hámsejtjeiben szaporodik, és légúti szekrécióval fertőz. Ugyanakkor kisebb mértékű proliferáció a bélhámban is végbemegy, így széklettel is ürül a szervezetből. Tünettel nem rendelkező és tünetes fertőzöttek is ürítik a vírusrészecskéket. A vírusürítés a fertőzést követően néhány nappal, már az esetleges tünetek megjelenése előtt megkezdődik, és a megfertőződést követően hetekig, a tünetek megszűnése után is fennmaradhat [Zheng et al. 2021). A szennyvízbe így a tünetek súlyosságától és az orvoshoz fordulási aránytól függetlenül bekerülnek a vírusrészecskék, a koncentráció változásából pedig következtetni lehet a fertőzöttek számának alakulására. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a vírusürítés nem jelent egyértelmű fertőző kockázatot. A székletben és ritkábban vizeletben jellemzően a SARS-CoV-2 örökítőanyaga (RNS-e) mutatható ki molekuláris biológiai módszerekkel, fertőzőképes vírusrészecskék jelenlétét csak néhány esetben és nagyon kis számban igazolták. Szennyvízből egyetlen esetben sem sikerült fertőzőképes vírust izolálni [Rimoldi etal. 2020). Jelen tudásunk szerint a SARS-CoV-2 - a legtöbb enterális vírussal ellentétben - székletszáj úton nem terjed. A szennyvízben mért SARS-CoV-2 koncentráció nem fordítható le közvetlenül esetszámra, mivel az egyes fertőzöttek által ürített vírusmennyiség tág határok között mozog. Az egyes esetek között, és az egyéneknél a fertőzés előrehaladásával különböző időpontokban ürített vírusok száma között több nagyságrendnyi lehet az eltérés. A székletben kimutatható vírusmennyiség a tünetek súlyosságával nem korrelál és vírustörzsenként is változhat [Walsh et al. 2020). Ennek ellenére a vizsgálati területtől és a pillanatnyi járványhelyzettől függően a szennyvíz eredmények több módon is támogathatják a járványügyi döntéshozatalt [WHO 2020).
