Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
110 Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete jugoszláv Duna-, vagy Tisza-szakaszon jégtorlaszok alakultak ki, amelyek viszszaduzzasztva a vizet, magyar területeket fenyegethettek elöntéssel. Noha az árvizek elleni együttes védekezés lehetőségeinek kialakítására született egyezmények érvényesülését, a vegyes bizottságok működésének lehetőségeit az eltérő érdekeltségek és néha a külpolitikai kapcsolatok elégtelensége is kedvezőtlenül befolyásolhatták, az együttműködés - változó hatásfokkal - mégis jelen volt a térségben. A tárgyaló delegációkban helyet foglaló műszaki szakemberek sok esetben kölcsönösen elfogadható megoldásokat találtak. Az új határok meghúzásából fakadó helyzetben az árvíz- és belvízvédekezés nehézségeit számos példával lehet illusztrálni. Az első években furcsa kettősség létezett a szétszakított társulatok működésében. Ha egy ilyen társulat igazgatási központja a határon túlra esett, akkor az igazgató-főmérnök a társulatot továbbra is egységesnek tekintve, feladatainak ellátása érdekében „ingázott” a két ország között. Ez a helyzet persze nem tartott sokáig. Az 1920-as évek első felének végén már nem volt példa erre a „kétlakiságra”. A társulatok határon túl élő vezetőinek és alkalmazottainak dönteniük kellett, melyik országban kívánnak tevékenykedni. Ugyancsak az ilyen szétszakított társulatok működését lehetetlenítette el, hogy azok egy jó darabig sem közgyűléseket, sem választmányi üléseket nem tarthattak, s ennek megfelelően nem tudták elfogadni költségvetésüket és nem dönthettek az elvégzendő munkákról sem. Ezen helyzetet átmenetileg orvosolta Rubinek miniszter 1921-ben kelt rendelkezése, amely e társulatok önkormányzatát felfüggesztette, s az ügyek intézésére miniszteri biztosokat nevezett ki. (Fejér 2010) Az 1920-as évek elejének nehéz gazdasági körülményei a kormányzatot az erők összefogására, az intézményi rendszer koncentrálására késztette. így volt ez a vízitársulati mozgalom esetében is. A háború előtt az ország területén két nagy társulati szövetség működött, az egyik a 19. század közepén létrejött Tiszavölgyi Társulat, a másik a jóval később (1909-ben) alapított Dunavölgyi Vízitársulatok Szövetsége volt. A harmadára zsugorodott országban az említett célokat szolgálta az 1923 végén megalkotott XL. te., amely - a törvényalkotói indoklás szerint - az ármentesített területek termőképességének fenntartására és továbbfejlesztésére a Tisza- és a Dunavölgyi érdekeltségeket 1924 áprilisában a közös Tisza-Dunavölgyi Társulatba tömörítette.
