Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi I. füzet 109 Védekezés a Fehér- és Fekete-Körös közötti, 1925-ben épült „trianoni’’ gáton 1970-ben A magyar-román határterületen egyedül a Berettyó árvédelmi biztonságáról volt elmondható, hogy azt a megosztottság csak kis mértékben befolyásolta. Súlyos helyzet alakulhatott ki a Körösök területén, ahol a román terület összes belvizei a magyar területen folytak át. Magas vízállás esetén csak tetemes költséggel lehetett a vizeket átszivattyúzni, miközben e beavatkozás anyagi terheinek megosztása nem volt kellően szabályozott a két ország között. A magyarromán-jugoszláv határszakasz vidékén a régi töltések 77%-a a szomszédos országok valamelyikének területére került, a magyar társulati rész árvédelme a román, illetve a jugoszláv intézkedésektől függött, ugyanakkor némi előnyt jelentett, hogy ugyan a magyar társulati rész a Maros felől alsó, viszont a Tisza felől felső helyzetben volt. A magyar-jugoszláv határon, a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat területén a Tisza folyása felsőbb fekvésű volt, a belvizeket levezető zsilip és az átemelő szivattyú magyar kézben maradt, az országhatár lényegesen nem befolyásolta az árvédelem helyzetét. Egyedül a szeged-martonosi öblözetben alakulhatott ki gátszakadás esetén komoly veszély. Kedvezőtlenebb volt a dunai szakasz árvédelmi biztonsága. Annak ellenére, hogy a magyar rész itt is felsőbb fekvésű volt, az eredményes védekezés itt is a jugoszláviai töltésrendszer karbantartásától függött. Súlyosan veszélyeztethette a magyar oldali árvédekezést, ha a
