Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
108 Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete Vízitársulatok 1920 után A hazai ármentesítést és belvízszabályozást végrehajtó, s a munkák elvégzésében érdekelt földbirtokosok által létrehozott vízitársulatok helyzetében gyökeres változás következett be. Az ármentesítő társulatok közül teljes egészében magyar területen maradt 33, a szomszéd államokba jutott 30, az országhatár által megosztottá vált 16. A vízhasználati társulatok közül magyar területen maradt 47, szomszédos államokba került 67, megosztottá vált 8. Az ármentesítő társulatok összterületének 58%-a maradt magyar területen, a vízhasználati társulatok működési területének pedig mindössze 47%-a.^ A megosztott vízitársulatok helyzetét az állami vízügyi szolgálat akkori főnökének, Telly esniczky Jánosnak a tanulmánya alapján tekintjük át (Telly es n iczky 1928). A miniszteri tanácsos szerint az árvédelmi helyzetet sok probléma terhelte, de régiónként változó volt az összkép. Az osztrák-magyar szakaszon például a Rábaszabályozó Társulat vízi müvei teljes egészében megmaradtak. A Lajta Vízrendező Társulat árterének kezelése túlnyomó részben a Rábaszabályozó Társulat hatáskörébe került, a vízhasználatok érintetlenül magyar kézben maradtak. A magyar-csehszlovák határra eső művek fenntartását sikerült arányosan megosztani, ugyanakkor azonban annak következtében, hogy mind a Tisza, mind a Bodrog folyása a magyar részeken a csehszlovákiai részekhez képest alsóbb fekvésű volt, árvédelmi helyzetük a töltések megosztottsága folytán bizonytalanná vált. A magyar-csehszlovák-román határ területén, a Tisza és a Szamos között fekvő árterületeken, a Szamos mentén meglévő töltések az árvizek ellen kellő védelmet jelenthettek. Ugyanakkor a magyar terület kelet és részben észak felől védtelen volt, melyet a Tisza, a Túr és a Batár vizei évente elárasztottak. Itt a védelmet a Túr-csatorna megépítése szolgálta volna, de a háború idején ennek csak a torkolati szakasza készült el. Az új helyzetben az okozott gondot, hogy a további építésben a csehszlovák fél csak kevéssé, a román fél pedig egyáltalán nem volt érdekelt. A Szamos bal parti részen a töltések megosztottsága folytán az alsóbb fekvésű magyar területek árvédelme a román társulati rész felkészültségének és ráfordításainak függvénye lett. Ráadásul - Telly esniczky János megállapítása szerint - e részek árvédelme és belvíz levezetése nem volt egymástól elválasztható, mert ha műszakilag megoldható is lett volna a függetlenítés, részint a költségek, részint a román területeken szükséges beruházási munkálatok miatt annak kivitele eléggé reménytelennek tűnt. ^ Meg kell azt is jegyezni, hogy a társulatok munkáját nem csupán ez a megosztottság nehezítette. A kormány a háború után mintegy a felére csökkentette az ármentesített területeken létesített vasutak hozzájárulását az ármentesítési rendszer fenntartásához, az állami utak hozzájámlását pedig egyenesen megszüntette. {Botár-Károlyi 1971)
