Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.1. Az árvíz lefolyása

36

Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz

A Maros forrásvidéke - a Szamoshoz hasonlóan - a május 12-13-i esőzés középpontjába esett. Ritka helyzet alakult ki: a két folyó egyszerre áradt meg. Május 15-én reggel Gyulafehérvárott a tetőző vízállás 928 cm volt, 367 cm-rel (!) magasabban a korábbi LNV-nél. Gyulafehérvár 384 km-re van a Maros torkolatától. A folyó árhulláma hosszú útján jelentősen ellapult: Soborsinnál 111 cm-rel, Makónál 44 cm-rel volt az addigi LNV szintje fölött (8. ábra, 4. és 9. táblázat).

8. ábra. Az 1970. tavaszi árhullámok alakulása az Alsó-Tiszán és a Maroson (Láiszlóffy-Szilágyi 1971)

A Maroson május 24-én újabb, bár kisebb árhullám indult el, amely az alsó szakaszon erősen elnyújtotta az apadást (8. ábra). A. Maros mellett a Duna magas vízállása is hozzájárult ahhoz, hogy a Tisza szegedi szelvényében csak június 2-án következett be a tetőzés 961 cm-es vízállással, 38 cm-rel az addig előfordult LNV felett. A szegedi tetőző vízállással kapcsolatban Vágás István 1972-ben a következőket írta: „Már az árvíz időszakában is vitatták, hogy 960 cm-rel, vagy 961 cm-rel tetőzött-e a Tisza Szegednél. A kétóránkénti árvízi leolvasások szerint ugyanis