Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története
18 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz Az 1844/45. évi árvíz alkalmával a Körös-torok alatti árterületek az ismétlődő árhullámok miatt kereken másfél évig voltak víz alatt. A Bach-korszak tíz éve alatt három ízben is pusztított olyan árvíz, mely az egész munka értelmét, a vállalt áldozatok eredményességét is kérdéssé tette (1853, 1855, 1860). Ezek közül a legsúlyosabb az 1855. évi árvíz volt, mely a Tisza-völgy ősi árterületét csaknem teljes egészében elborította. Kvassay Jenő megállapítása szerint a régi, szabályozás előtti árvizek korszaka legkésőbb 1855-ben lezárult (Kvassay 1889). Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. így volt ez már az elmúlt évszázadban, amikor pl. a Tisza szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztrofálisnak tekinthető - árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez (Szlávik 1992). A közhiedelemmel ellentétben a jelentős nagy árvizek viszonylag ritkán fordulnak elő. Az 1855-től 1970-ig eltelt 115 év alatt 16 olyan árvizet tartunk számon a Tisza-völgyben, amelyek valamilyen szempontból jelentősnek, különlegesnek minősültek, és amelyek a Tisza-völgyi árvízvédelem egyes fejlesztési szakaszainak határköveit jelentették. Összefoglaltuk az ezekre vonatkozó legfontosabb adatokat és a részletesebb ismertetéseket tartalmazó szakirodalmi forrásokat (Szlávik 2003). 1. Az 1855. évi árvíz minden tekintetben jelentős állomás volt a Tisza-völgyi árvizek és ármentesítések történetében: rendkívüli méretei a kormányzatot a szabályozás ügyében tettre kényszeríttették (Korbély 1937, Károlyi 1971). Ezt tekinthetjük a szabályozások előtti utolsó árvíznek, amelyet követően az árvízszintek a töltésezés, ill. hullámtér-csökkenés miatt nagy arányban emelkedtek. 2. 1876. március-áprilisban minden korábbi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Tiszán. A közép-tiszai gátszakadások (23 helyen szakadt át a töltés, 1330 km2 került víz alá) és elöntések árvíztárolása mérsékelte az árhullámok tetőzési szintjét, s így Szeged ekkor még megmenekült a pusztulástól {Fejér 2001). 3. 1877-ben a Tisza által visszaduzzasztott Maros árvize több helyen átszakította a gátat és elöntötte Újszegedet. A kormány megtagadta a társulatok pénzügyi támogatását, s így a társulatok a töltések szükséges fejlesztése helyett még azok helyreállítását is csak nehezen tudták megoldani {Károlyi 1971). 4 4. Az 1879. évi szegedi árvíz végzetes gátszakadása március 5-én Petresnél következett be. A Szeged felett 25 km-re kitörő víztömeg víztárolóként töltötte fel az árteret, egyre inkább megközelítette a várost és március 12-én hajnalban
