Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

1. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei - 1.3. Az 1970. előtti Tisza-völgyi árvizek története

I. A Tisza vízgyűjtője, ármentesítése és árvizei

19

rátört Szegedre. A város 6.350 házából mindössze 417 maradt épen, 151 ember vízbefiílt, 100 000 ember vált hajléktalanná. A katasztrófa híre külföldön is nagy részvétet keltett (Korbély 1937, Károlyi 1971, Kardos 1975, Vágás 1982).

A szegedi árvízkatasztrófa mérföldkő volt a magyar árvízvédelem és a vízügyi szolgálat történetében.

5. 1881. tavaszán minden korábbi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Tiszán, amely a Felsőszabolcsi Armentesítő Társulatnál kialakult szakadások következtében 250 km2-t öntött el, majd a Körösök árhullámával találkozva a legnagyobb károkat a Körös-Maros-Tisza szögében okozta (Korbély 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982).

6. Az 1888. évi Tisza-völgyi árvíz a maga méreteivel sokakat megdöbbentett. A Tisza addigi egyik legnagyobb árvize volt, amelynek tetőzése, a mellékfolyók (Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó) árhullámainak kedvezőtlen találkozása miatt minősült rendkívülinek. A Tiszán és a Körösökön igen sok gátszakadás volt (csak a Tiszán 28), 2 900 km2 került víz alá, négy város és 147 község szenvedett az áradástól. A Záhony-Tiszakeszi közötti hosszú folyószakasz legnagyobb részén egészen 1979-ig (Tiszabercelen 2000-ig, Záhonyban 2001-ig) az 1888. évi LNV-k voltak érvényben (Korbély 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982, Szlávik 2007).

Az 1888. évi Tisza-völgyi árvizet követően vette kezdetét a Tisza-szabályozás és ármentesítés korszerű továbbfejlesztése, illetve a középvízi szabályozás végrehajtása: az új Tisza-meder kialakítása. Az addig csupán ajánlott töltésméretek helyett kötelezően előírt, új szabványméretek kerültek megállapításra.

7. Az 1895. évi tiszai árvíz kialakításában - éppen úgy, mint 75 évvel később, 1970-ben a Szamos, a Körösök és a Maros játszottak döntő szerepet. A szegedi tetőzés a Maros árhullámának hatására 37 cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. Ennek ellenére számottevő elöntés már csak Szeged alatt fordult elő (Korbély 1937, Károlyi 1971, Vágás 1982).

Csaknem fél évszázad ármentesítő, vízszabályozó munkáját követően 1895-ben vonult le a Tiszán az első olyan nagy árvíz, amelynél a károk - a korábbiakhoz képest - már mérsékeltek voltak. 1895-öt követően - a hatalmas munkálatok eredményeinek köszönhetően — a kiépített tiszai töltéseken - az 1947/48-as szilveszteri beregi szakadásokat kivéve - számottevő gátszakadás már nem fordult elő.

8. Az 1913. év a Tisza bal oldali mellékfolyóinak árvize miatt vált emlékezetessé: a Szamos és a Maros árvize egyaránt meghaladta a korábbi tetőzési