Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Fejér László: Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében
18 Fejér László hit annyira gyökeret vert, hogy még Felső-Magyarországhan is alig tárgyalta- tik szabályozási kérdés anélkül, hogy Orsóvá és a Vaskapu szóba ne hozatnék.” (Kvassay 1889) Kvassay sem szűrt le vizsgálódásai után más tanulságot: „Az aldunai sziklapadoknak és ezzel kapcsolatosan a Duna medrének a Tisza-torkolattól kezdődő lemélyítése rendkívül költséges, ...mely a Tiszának csakis legalsó szakaszán süllyesztené az árvizek szintjét, és ez okból az elérhető eredmény semmi arányban sem állana a szükséges költségekkel.” (Kvassay 1889) Kvassay mindezekkel még mint a földmívelésügyi tárca kultúrmérnöki szolgálatának főnöke foglalkozott, akinek a Tisza-szabályozással közvetlenül nem akadt dolga, de 1891-ben már az Országos Vízépítészeti Hivatal vezetőjeként, a vízügyi műszaki nagytanáccsal kellett a vízügyi szolgálat megújított szabályozási koncepcióját elfogadtatni. Az elgondolás a következő feltételekből indult ki: a Tisza-szabályozás tekintetében a hivatal befejezett tényekkel áll szemben, az eddigi rendszertől eltérő megoldás(ok)ról szó sem lehet, s irreális terjedelmű és költségű munkák sem jöhetnek szóba. Nehezítette Kvassay és mémöktársai helyzetét, hogy a szabályozási munkák addigi hatásának és eredményének megítélésére szolgáló részletes adatok és felvételek még nem álltak rendelkezésükre, jóllehet a vízrajzi szolgálat létrehozásának egyik fontos indoka éppen az új tiszai mappáció elkészítése volt. Mindezek a körülmények, valamint az eltelt közel öt évtized kellemetlen tapasztalatai Kvassayt igen nagy óvatosságra intették a szabályozási munkák kérdésében. Addigra már szinte közhellyé vált, hogy a folyami munkák nem tervezhetők általános érvényű matematikai összefüggések alapján, hanem minden folyó, minden folyószakasz eltérően viselkedik az esetleges beavatkozásokkal szemben. Ráadásul a következmények ritkán jelentkeznek azonnal, általában hosz- szabb idő is eltelik, amíg pl. a medrek változása mérhetővé válik. Ezt támasztják alá Kvassay szavai is, amikor megjegyzi: „...sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem mindig ott keresendő a baj oka, ahol az fellép, hanem attól sokszor igen nagy távolságra; és ha a gyógymódot helyben alkalmazzuk, lehetséges, hogy ott éppen célt érünk, de máshol új rendetlenséget idézünk elő, vagyis a bajt csak más pontra helyeztük át." (Kralovánszky-Ligelvári 2000) Ebben a helyzetben a hivatal a Tisza-szabályozás folytatása és kiegészítése tekintetében olyan munkákat javasolt, amelyek már akkor is feltétlenül indokoltak voltak és az elfogadott szabályozási rendszer keretén belül semmiféle jövőbeli beavatkozásnak útjában nem álltak. Ennek figyelembevételével egyrészt a Tisza középső és alsó szakaszán az árvizek lefolyási feltételein akartak javítani, másrészt a felső szakaszon és a mellékfolyókon el akarták érni, hogy olyan munka ne folyjon, amely az árvizek magasságát növel(het)i.
