Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Fejér László: Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében
Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében 19 Az általuk tervezett munkák költségvetését úgy szabták meg, hogy az esetleg vállalkozókkal végeztetve is elegendő legyen, de már a kezdetektől arra gondoltak, hogy házilagos kezelésben végeznek el mindent, amit csak tudnak. Az ily módon remélt megtakarításokat az átmetszések gyorsabb és nagyobb bővítésére kívánták fordítani. Kvassay és az általa vezetett vízügyi szolgálat munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a századfordulót követő első évtized közepén a Tisza-szabályozásról készített kormányzati jelentés megállapíthassa: „...a Tisza foly ónak az 1850-es években megbolygatott egyensúlyi állapota nagyban és egészében ismét normális helyzetbe jutott.” (Dunka-Fej ér—Vágás 1996) Az 1880-1890-es években kezdett oldódni az az erős kötelék, amely a hazai vizekkel kapcsolatos mindennemű beavatkozást a mezőgazdasági igények kielégítéséhez kötött. A vízszabályozások tekintetében új tudományos ismeretek terjedtek el, amelyek a vízjárással, hordalékmozgással összefüggésben friss megoldásokat ajánlottak a gyakorlat számára. Előtérbe kerültek a kisvízfolyások kérdései, a vízgyűjtőkön lezajló hidrológiai folyamatok is. A kellő politikai támogatást megszerezve a kormányzat 1886-ban létrehozta a vízrajzi szolgálatot, amelynek elsőrendű feladatává tette, hogy gyűjtse és rendszerezze a hazai vizek járására vonatkozó hidrológiai adatokat, s adjon használható képet a Tisza-szabályo- zás addigi munkálatai következtében bekövetkezett vízrajzi változásokról. A ,, Köztelek” c. lap fejléce (1897) Ha az előbb azt említettük, hogy bizonyos értelemben csökkent a vízgazdálkodás erőteljes kötődése az agráriumhoz, mindez nem jelentette azt, hogy személy szerint Kvassay Jenő ne játszott volna meghatározó szerepet a hazai agrármozgalmakban, jelesül az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben (OMGE). Az Egyesület lapjának, a Közteleknek szerkesztőbizottsági tagja volt, a Vízépítés és talajjavítás rovatot gondozta. Szoros kapcsolatot alakított ki az agrárius mozgalom vezéralakjaival, Bemát Istvánnal és Károlyi Sándor gróffal, s megfontolt
