Vízügyi Közlemények, Kvassay Jenő emlékszám születésének 170. évfordulójára (különszám, Budapest, 2020)
Fejér László: Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében
Kvassay Jenő szerepe a magyar vízgazdálkodás történetében 13 A kultúrmérnöki munkák irányítása során számos esetben találkozott a vízi munkákat akadályozó jogi szabályozatlansággal, amely figyelmét a vízjogi kérdések felé irányította. Mellesleg szólva, ami a jogi háttér esetlegességeit illeti, ennek nemcsak hátrányai voltak, hanem előnyei is. A szükséges formaságok hiánya a fejlődőben lévő, kis létszámú kultúrmérnöki szolgálatot nagyon mozgékonnyá tette, s nagy teret nyitott az egyéni tehetségnek és leleménynek. Az általuk végzett munka, ha azt az egy mérnökre eső földmunkával mérjük, szinte nagyságrenddel nagyobb mértékű volt, mint a folyószabályozásoknál dolgozó társaiké. (Trümmer 1940) Persze nem egyedül az ő feladatát, ill. gondját képezte a törvényi szabályozás előkészítése és fejlesztése. A szegedi árvíz után a kormányzat által meghívott külföldi szakértők is felhívták a figyelmet a hiányos törvényi háttérre, amely a közcélú vízimunkák által érintett birtok tulajdonosának jogait és kötelezettségeit nem tette egyértelművé, s a vizek tulajdonjogának kérdéseit sem rendezte. A több oldalról érkező nyomás a kormányzatot is tettekre sarkallta. A földmívelésügyi, valamint a közmunka és közlekedésügyi tárca szakemberei is behatóan kezdtek foglalkozni a kérdéssel olyannyira, hogy az uralkodó, I. Ferenc József 1884-ben, a parlamenti ülésszakot megnyitó trónbeszédében a sürgős teendők között említette a vízjogi törvény meghozatalának feladatát.
