Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

78 Clement Adrianne-lstvánovics Vera-Somlyódy László használásával. E közelítés előnyei és korlátai jól ismertek (Vollenweider-Kerekes 1982, Sas 1989, Reynolds 1992). A Balaton jelenlegi vízminőségi és terhelési célállapotát ilyen modellek felhasználásával határozták meg, és a jövőben is ez a legésszerűbb kiindulópont. Ugyanakkor a hidrobiológiái-ökológiái ismeretek világosan mutatják, az ezeket messzemenően figyelembe vevő EU Víz Keretirányelv pedig ki is mondja, hogy vizeink állapotáról csak úgy kapunk valósághű információt, ha a vízminőséget az ott élő szervezetek szempontjából vizsgáljuk. Ezért második lépésként néhány fontos élőlénycsoport (fitoplankton, zooplankton, makrozoobenthosz) alapján vizsgáltuk a Balaton ökológiai állapotát. Az értékelés céljául tűztük ki, hogy az EU Víz Keretirányelvvel összhangban ökológiai célállapotot fogalmazzunk meg a Balatonra. Az 1960-as években a tavat a hidromorfológiai jellegzetességeknek megfelelő csekély trofikus gradiens jellemezte. Az 1970-es évekbeli gyors eutrofizálódással párhuzamosan erős nyugat-kelet irányú gradiens alakult ki (Herodek 1986). Az 1980-as évek közepétől megvalósult tápanyagterhelést csökkentő beavatkozások a nyugati medencékben megállították a vízminőség romlását, majd nagyjából egy évtizedes késéssel jelentős javulást figyelhettünk meg. Az utolsó nagy, az egész Balatonra kiterjedő, a C. raciborskii 80%-os részarányával jellemezhető tömegprodukciót 1994-ben figyelték meg. Az 1995-2002 közötti időszakban az évi átlag klorofill koncentráció 4 alkalommal (az esetek 50%-ában) maradt a 2010-re előírt trofitási tartományban, 4 alkalommal pedig átlag másfélszeresen meghaladta a tartomány felső határát. Az utóbbi kategóriába esett a szélsőséges hidrometeorológiai feltételekkel jellemezhető 2001 és 2002 is. Kivételt a Szigligeti-medence jelentett, ahol 7 alkalommal volt nagyobb a fitoplankton biomassza az előírtnál, és a túllépés mértéke is nagyobb volt, mint a többi medencében. A Keszthelyi- és a Szigligeti-medence trofitása az utóbbi évtizedben gyakorlatilag azonossá vált (4. ábra). 2.1. Tápanyagterhelés és a trofitás kapcsolata 60 0 ю со en О г*. О) ю г*СП о 00 СП m оо ст> о СП сг> m СП СП о о о (SI Idö (év) 4. ábra. A klorofill-a változása