Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 79 A keleti medencékben a beavatkozásokat követő években a biomassza valamelyest emelkedett és később sem tapasztalhattunk olyan látványos javulást, mint a nyugati medencékben. A Siófoki-medence rövid időszakoktól eltekintve mindig mezotróf volt, úgyhogy itt ilyen javulásra nem is számíthattunk. A nyugati medencék viselkedését tekintve meglepő, hogy a Szemesi-medencében sem javult a vízminőség. A medence trofitása hol a Siófoki-, hol a nyugati medencékéhez áll közelebb. A tápanyagterhelés csökkentése nyomán tehát a Balaton vízminősége javult, a vízminőség-szabályozás azonban még messze nem tekinthető befejezettnek. Nem csupán a tápanyagterhelés újabb növekedésének kell elejét vennünk, hanem a jelenlegi terhelést is tovább kell csökkentenünk, és a jövőbeli intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a Szigligeti-medencére. 2.1.1. A Keszthelyi-medence P forgalma. A Keszthelyi-medencében a terhelés-trofitás kapcsolatát és a belső terhelés alakulását az OECD-modell (VollenweiderKerekes 1982) segítségével vizsgáltuk. Ennek lényege, hogy a tóra felírt egyszerű összes P anyagmérlegből becsüljük a tavi P koncentrációt. A tóba érkező külső P terhelés sorsát a modellben szereplő tapasztalati állandó, az ún. látszólagos ülepe dési sebesség jellemzi, mely a vízhozam és a vízmélység függvénye. Keszthelyi-medencében a foszfor látszólagos ülepedési sebességét a foszforterhelés abszolút értéke, az oldott és formált foszfor aránya, valamint a belső foszforterhelés befolyásolja. A belső terhelés évenkénti változékonysága jelentős, potenciális maximumát és ezen keresztül a megteremni képes alga biomasszát az üledék mozgékony foszforkészletének változása szabja meg. A Lijklema-Шс üledék felkeveredési modell (Lijklema 1986) a Keszthelyi-medencére kalibrálva (Istvánovics-Somlyódy 2001) azt mutatja, hogy az üledék mozgékony foszforkészletének évi 10%-a alakulhat át nem mozgékony formákká, melyek a belső terhelésben már nem játszanak szerepet. Az erősen meszes (50-60% mész, Máté 1989) balatoni üledéknek köszönhetően a mozgékony foszfor - más sekély tavakhoz képest - gyorsabban „elöregszik". Ez a gyors öregedés, továbbá a vasban gazdagabb üledékű sekély tavakhoz képest kisebb belső terhelés áll a nyugati medencék gyors vízminőségjavulásának hátterében. A mozgékony foszfor gyors öregedése megkérdőjelezi a lepelkotrás szükségességét. Az évente lekotort terület nagyságát elsősorban az anyagi lehetőségek korlátozták, egyetlen kotrógép maximális teljesítménye anyagi korlát nélkül sem lehet több 2 km

: év-'-nél. Ha a lekotort területen az üledék mozgékony foszfortartalma 50%-kal csökkenne (ami a vizsgálatok szerint irreális feltételezés), 12 év alatt lehetne felére csökkenteni a belső foszforterhelést. Ennyi idő alatt az öregedési folyamatok 78%-os csökkenést eredményeznek. Az arányok még kedvezőtlenebbek a Szigligeti-medencében, melynek összterülete majd négyszer akkora, mint a Keszthelyimedencéé (144 illetve 38 km

2). A hidromechanizációs rétegkotró mai áron 200-300 millió Ft-os beruházást jelent, így milliárdos költség lenne, ha a lepelkotrással a természetes öregedéssel lépést tartó ütemben szeretnénk haladni. Talán még súlyosabb ellenérv a zagyelhelyezés. A korlátozottan rendelkezésre álló zagytereket a rendszeres időközönként óhatatlanul szükségessé váló strand-, kikötő-, és öbölkotrásokra célszerű tartalékolni, mert a parti területről a nyíltvízbe pumpált zagy bizonyított módon alga tömegprodukciót okozhat (Reynolds et al. 1993).