Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 67 kok idejére (március-április ill. szeptember-október); a nyári időszakra (május-augusztus) és a téli periódusra (november-február)]. - Ezeket a szegmenseket a napi középvízhozamok alapján további két alréteg-re bontottuk, szétválasztva az alapterhelést az extrém árhullámoktól. Választó küszöbnek az egyes rétegekhez tartozó 90%-os tartósságú vízhozamot tekintettük. -A kisvizes (közelítőleg az alaphozamnak megfelelő) periódusokra az ún. aránybecslés módszerét alkalmaztuk. N_ v - Éves anyagáram számítása: L = 2, (ßC), ahol n a mintavételek (konHq

n n centráció mérések, C) száma és N a vízhozam (q) adatok száma (

Cochran 1967). - A törzshálózati adatokból mindegyik vízfolyásra időszakonként számítottuk a küszöbhozamok feletti vízhozamoknál mért átlagkoncentrációt (a teljes idősort a beavatkozások előtti - általában 1987-1988 - és utáni időszakra bontva), majd a napi középvízhozamok idősorában az árhullámokhoz hiányzó koncentrációkat „kipótoltuk". Az így előállított adatsorból számítottuk a nagyvizes időszakok terhelését. - Végül a kisvízi (aránybecsléssel számított) és a nagyvízi anyagáramokat évente összegeztük és ezzel a terhelés hosszú távú idősorához jutottunk. Az eljárás leggyengébb pontja az árhullámokhoz tartozó koncentrációk meghatározása. A havi-kétheti gyakoriságú észlelések során ugyan szinte mindegyik vízfolyásra sikerült nagyobb vízhozamokhoz tartozó koncentrációkat is kimérni, a felszín lemosódását jellemző nem-lineáris kapcsolatrendszer, mely az árhullám kezdetén koncentráció csúccsal, majd az azt követő kiürülési folyamattal jellemezhető, ezek csak korlátozottan terjeszthetők ki az árhullámok teljes hosszára. Megoldást csak néhány vízfolyás összes lefolyási eseményének kimérése jelenthetne, legalább egy hidrológiai cikluson át (Jolánkai 2003). Erre a feladatra a JICA projektből hátrahagyott automata mintavevők a jelenlegi formájukban nem alkalmasak (Jolánkai-Pataki 2003). Statisztikai elemzésünk eredményei alátámasztották azt а Jolánkai (2003) által többször hangsúlyozott tényt, hogy a nagyobb lefolyási események kis valószínűséggel való mintázása miatt az észlelési adatokra támaszkodó számítás hibás. A hiányos mintavételezésből származó hiba számításaink szerint 30-50% körül van, és főként alulbecslést eredményez. A becslés pontatlansága statisztikai alapon, a meglévő adatokban rejlő információk hatékonyabb kihasználásával a felére-harmadára (azaz 10-15 tonnára) csökkenthető. A módszerek alkalmazásának feltétele a folyamatos vízhozammérés. Az éves becslésben a dinamikus vízjárású kisvízfolyásoknál nagyobb hibát eredményez a déli part mesterséges csatornái által közvetített terhelés pontatlan becslése, hiszen ezek a befolyók másfél-kétszer annyi terhelést szállítanak a Balatonba, mint a természetes lefolyású kisvízfolyások. A statisztikai módszerek azonban csak a véletlen jellegű (pl. a vízjárás természetes ingadozásából adódó) változások leírására alkalmasak, ezért azoknál a befolyóknál, ahol a hidrológiai viszo-